Krasznahorkai László:Sátántangó

 Jómagam középiskolás koromban olvastam először Krasznahorkai László Sátántangó című regényét ( első kiadása 1985-ben jelent meg), s kissé idegenkedtem: nem nagyon értettem, tizenéves és naiv fejjel, hogy egy író hogyan láthatja ennyire sötéten, pesszimistán a világot. Azóta eltelt néhány év, s megértettem. A Sátántangó című könyv - noha teljesen más gazdasági-társadalmi-szellemi körülmények között keletkezett- mind a mai napig aktuális. Erről szeretnék szólni erről a könyvajánlóban. 

A telep, a kocsma, ahol a szereplők mozognak, az bizony nem mást szimbolizál, mint a mai Magyarországot- bár olyan jó lenne azt írni: a kommunizmus Magyarországát.  A telepről mindenki el akar menni, hiszen az elemi létfeltételek hiányoznak, nincs mindenhol áram, az utak sárosak, a kulturális intézményeket,az iskolát tönkretették, csak a kocsma áll, ahol a telep lakói önsajnáltatással teli beszélgetésekel, no meg olcsó italokkal múlatják az időt. Ámde egyre ritkábban előforduló jobb pillanataikban a regényalakok arról ábrándoznak, hogy itthagyják ezt az egész reménytelenséget, és valahol, máshol új életet kezdenek- de azon kívül, hogy új életet, másik életet akarnak, semmiféle konkrételképzelésük nincs. Amikor aztán híre jön, hogy Irimiás a környéken csatangol, mindenki bizakodóvá, hurráoptimistává válik- bizony, a 21.században is hajlamosak vagyunk arra, hogy külső erőktől várjuk a saját sorsunk jobbra fordulását. Amikor Irimiás két napra magukra hagyja őket, akkor a telep lakói között máris kitör a veszekedés. Schmidt odáig merészedik, hogy arcul rgja Futakit- az értelmiségellenesség igenis jelen van a 21.század magyar társadalmában is. Annyire nincs önálló szelleme, önálló gondolat, hogy az már vérig sértő. Futaki az egyetlen, aki valamelyest átlátja a helyzetet, de neki  a személye hiteltelen: engedélyét vesztett orvos, aki délutánonként tökrészegre issza magát, ráadásul ahogy idősödik, egyre gyakrabban behugyozik. Ami a helyszíneket illeti: a lerombolt kastély ( korábban a téesz használta gépműhelyként) is szimbólum, a nép nem ápolja múltját, hagyományait, hagyja lerohadni az egykor csodálatos építészeti emléket.. 
Krasznahorkai mesteri regényalakjai közül Futakiról szólnék elsőnek. Ő egyszemélyben a 20-21.századi magyar értelmiségi sors. Idült depresszió, hallucináció- fizikai és szellemi értelemben is-, teljesen irreális világlátás- amikor azon az esős éjszakán a kocsmába megy, már azt sem tudja, merre van az előre. Teljes elszakadás a mindennapi gyakolrati élettől, rossz egészségi állapot ( értem ezalatt a bevizelést, no meg az állandó szívroham- állapotot, illetve képzelgést is). Sajnos, sok tanárról, orvosról, mérnökről,jogászról megmintázhatta Futakit a Szerző. Az alkoholizmusról, mint magyar népbetegségről, sajnos, a 21.században is beszélnönk kell:az Eu szerint a magyar férfiak 1/3-a szenved ebben a betegségben. Ezen a területen tehát a rendszerváltás javulást nem hozott, bizonyos szegmensekben még romlott is a helyzet, egyre több a fiatalkorú alkoholista. 
Kitűnően ábrázolt-megrajzolt a Schmidt házaspár . Önmagukról pozitív illúziókat kergető, valódi önismeretnek híján lévő, fizikailag is igénytelen ( a férjnek büdös a lába, rosszak a fogai,a feleség meg valami olcsó parfümöt használ, amitől a hajzsír szaga csak még jobban érződik, a férj szóvá is teszi, persze csak gondolatban, hogy a feleségének olyan a szaga, mint a disznónak) emberek. Mindez párosul erkölcsi igénytelenséggel, a házastársi hűség teljes hiányával, különösen Schmidné részéről, aki szerelmes a megváltóként várt Irimiásba. Krasznahorkai remekül ábrázolja Halicsnét, aki képmutató vallásosság foglya: átkozza a kocsmát, hogy milyen istentelen hely ez, majd- amikor részeg férje az asztalnál elalszik- titokban kiveszi kezéből a rizlingesüveget, s jókat húz belőle. 

Kinek is ajánljuk a Sátántangó című könyvet? Azt gondolom, egyetemista " állapottól" kezdve a legjobb olvasni. Túl a kiváló környezet- és jellemábrázoláson, szinte minden mondatban felcsillan Krasznahorkai László utánozhatatlanul eredeti humora. Volt, hogy negyedórás szüneteket kellett tartsak az újraolvasásban, annyira rázott a röhögés. Igényes irodalom, nemzetközi sikerekel. Büszke vagyok rá ,hogy ezt a művet eredeti nyelven, magyarul ,olvashatom. A felnőtt korosztályból mindenkinek ajánlom. 

Több kiadás, én a Magvető Kiadónál az ötödik kiadás változatlan utánnyomását olvastam.