Thomas Dixon:Az érzelmek története

 Meg lehet-e írni tudományos módszertanra alapozva az érzelmek történetét? Thomas Dixon könyve szerint igen, sőt, az érzelemtörténet-írásnak már komoly nemzetközi műhelyei működnek, Angliától Ausztráliáig. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az érzelemtörténet-írás a történetírás legújabb ága, mely valamikor a 2010-es évek második felében nyert bebocsáttatást a szűkebb történészi szakma berkeibe. Az érzelmek története című könyvben Dixon röviden összefoglalja mindazokat az eredményeket, melyeket az érzelemtörténetírás ezidáig elért, s felvázolja a jelenlegi kutatási irányokat. E rövid könyvajánlóban csak néhányat említünk meg ezek közül. 

Nem a semmiből nőtt ki a történettudománynak ez az ága. A francia Annales-iskola jeles képviselője, Lucien Fébvre már 1941-es cikkében felvetette, hogy a szakma nyisson ebbe az irányba, de Dixon megemlíti Carlyle és Jules Michelet francia forradalomról szóló írásait is, melyek szintén át vannak itatva érzelmekkel ( sajnos, sokszor csak a Szerző érzelmeivel). A modern érzelemtörténet-írás az 1970-es években bontakozott ki.
Kézenfekvő lenne azt állítani, hogy az új tudományág interdiszciplináris, valahol a történettudomány és pszichológia határvidékén áll- Recenzens megjegyzése: ebből az is következne, hogy az érzelemtörténet-írónak történészi és pszichológiai képzettséggel egyaránt rendelkeznie kellene. De nem így van. Éppen Fébvre mutat rá tanulmányában, hogy az ókori, a középkori, de még a 19.századi ember érzelemvilága nagyon sokban különbözött a mai ember emocionális terétől. Dixon a közép-és koraújkori Európára jellemző boszorkányhitet említi példaként:egészen más az érzelmi struktúrája egy olyan embernek, aki hiszi, hogy léteznek rontást hozó boszorkányok, mint aki felvilágosult, és inkább a racionális tudományban keresi a világ magyarázatát. A jelenkori ember pszichológiája tehát egészen más, mint a pl. a 18.század ember lélektana. Pontosan ezért van szükség érzelemtörténet-írásra.Mert a nagy történelmi események sokszor egyének döntésein múlnak, s az egyének más-más preferenciák alapján hozták meg politikai, gazdasági döntéseiket. 
Vannak-e alapvető érzelmek? Egyes pszichológusok szerint igen, mások szerint nem, illetve van, aki szerint olyan sok alapvető érzelem létezik, hogy azok alapján lehetetlen egy-egy pszichológiai vagy pszichiátriai esettanulmány elkészítése. Az mindenesetre biztos, hogy az egyes kultúrák mást és mást tekintettek alapvető érzelemnek. Egy 16.századi fordító elnézést kért Olvasóitól, amiért olyan " vulgáris" kifejezést használt, mint az érzelem. Az ókori kínai csing fogalmába ( ezt szokták kissé felületesen érzelemnek fordítani) beletartoztak olyan dolgok is, mint az érvelés, a politikai nézet vagy éppen a pénz utáni vágy. Dixon részletesen elemzi Seneca ira- fogalmát ( a szó latinul haragot jelent, pontosabban: így szokták magyarra fordítani, de semmi esetre sem a mai értelemben vett harag érzésére gondoljunk), és Arisztotelész orgé fogalmát, ami szintén haragot jelent, de a nagy görög filozófus szerint ez olyasfajta folyamat, mint mikor egy sérelmet megbosszul az ember, az orgia szó tehát eredetileg élvezettel megbosszult haragot jelent. Dixon elemzi Martin Luther King egyik prédikációját, melyben a görögök hármas szeretetfogalmáról van szó ( erósz-philia-agapé), valamint megismerhetjük a caritás szó változó jelentésárnyalatait is. 

Számomra Thomas Dixon könyve valami teljesen új volt, olyan intellektuális élmény, mely élete során nem sokszor adatik meg az embernek. Ajánlom ezt a könyvet minden történésznek, pszichológusnak, kultúra-kutatónak és szépirodalmat művelő kreatív embernek. Kitűnő munka a tudomány élvonalából, magyar nyelven. 

Osiris Kiadó, Budapest, 2025. Fordította Babarczy Eszter.Osiris Könyvtár sorozat