Umberto Eco: Baudolino

 Umberto Eco:Baudolino című regénye pikareszk regény, de- én legalábbis azt gondolom- akik olvasták, nem ezért olvasták. Hanem azért, mert a lenyűgözően kalandos, érdekfeszítő cselekmény egy olyan közegben- a középkorban- játszódik, melynek részleteiről legtöbben vajmi keveset tudunk. Még a professzionális történelmi tudással rendelkezők számára is igen nehéz felidézni Rőtszakállú Frigyes német-római császár itáliai hadjáratainak történetét, János pap legendás, messzi földön fekvő országáról pedig legtöbben még csak nem is hallottak.A Baudolinot tehát lehet regényként, történelmi ismeretterjesztésként vagy egyszerre mindkettőként olvasni. E rövid könyvajánlóban mindössze annyit teszek, hogy ismertetek néhány motívumot, eseményt a cselekmény elejéből, hátha felkeltem ezzel a Kedves Látogató érdeklődését. Előtte még annyit: egyik személyes kedvencem Umberto Eco. Az olasz mester lenyűgöző tudásával, értelmiségi magatartásformájával példát mutatott az európaiak következő nemzedékei számára. 

Kezdjük hát az ajánlót, vagy ahogy mostanában mondják, a spoilert. A regény cselekménye fiktív, a történelmi háttérelemek ( az érett középkor eseményei) viszont nagyon is valóságosak. A történetet maga Baudolino meséli el egy bizánci főembernek, bizonyos Nikétasz Kiniathésznak, akit megment a Bizáncot ostromló barbár had vérengzésétől. A könyv címszereplője, Baudolino, egy kicsiny itáliai faluban születik, paraszti életmódot folytató, helyi szinten közepes életnívón élő családban. Kamaszkorában víziói támadnak, szellemeket és dicső hősöket lát. Apja attól fél, hogy fia megbolondult, előbb megfenyíti, aztán eladja egy lovagnak, akiről kiderül, hogy nem más ő, mint az álruhában járó Barbarossa Frigyes német-római császár ( a császárról anno rengeteg " álruhás" történet keringett, ami azt bizonyítja, hogy szerette őt a nép. Vagy nem?). A császár udvarában Baudolino mindenféle tudományokkal foglalkozik, elkíséri ide-oda a császárt. Aztán majdnem tragédia történik:hősünk beleszeret Beatrix császárnéba. Már-már ott tart, hogy elemészti őt a bánat. Aztán a király Párizsba küldi, tanuljon az ottani egyetemen. Az ifjú nem igazán veszi komolyan a tanulást, úgy érzi, semmi fontosat nem tanítanak ott. Helyette inkább barátaival, Abdullal és a Poétával tivornyázik, valami zöld maszlagot isznak folyton, amitől egy másik valóságban érzik magukat. A Poéta igencsak közepes tehetséggel rendelkezik, még soha semmilyen verset nem írt, Baudolino ír helyette, szívességből. Abdul pedig reménytelenül szerelmes valami hercegnőbe, akiről pontosan ő sem tudja, kicsoda, de ahogy előrehalad az idő, egyre szerelmesebb belé. 
Aztán egy korabeli, magas színvonalú könyvtárban olvasnak a legendás János pap országáról. Abdul azt reméli, titokzatos hercegnője ott él, Baudolino pedig arra gondol, milyen jó politikai propaganda lenne Frigyes császár számára, ha éppen ő fedezné fel azt az országot. Hogy saját magát hitelesebbé tegye, levelet ír János pap nevében Frigyesnek,amit majd véletlenül kell megtalálni. 

Baudolino visszatér Frigyes udvarába. A császár éppen belekeverdett a középkori itáliai városállamok ( Velence, Genova, Milánó, Lodi, Pisa és mások) vég énlküli háborúiba, melynek során előfordul, hogy egy város öt alkalommal cserél pártot. Baudolino megtudja, hogy földijei új várost ( Civitas nova) akarnak létrehozni, hogy ne függjenek se a császártól, se az itáliai városállamok ligájától. Az építkezés jól halad, de Frigyes császár nagyon felbőszül: az engedélye nélkül Itáliában nem lehet várost építeni. Genovai zsoldooskkal támad Baudalino földijeire, azok viszont meglepően jól állják a sarat. Baudolino nagy dilemma elé néz:császárát, vagy pedig szülőföldjét szolgálja-e? 

Umberto Eco zsenialitása a Baudolino minden során érződik. Úgy ismeri a középkor világát, mintha akkor élt volna. Ajánjluk a Baudolino című könyvet a történelem és az iorodalom minden rajongójának. 

Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003.Fordította Barna Imre