John Williams:Stoner

 A Stoner a 20.század közepének egyik nagy amerikai könyvsikere, irodalmi bestseller-mondhatnánk harsányan,de mindez nem igaz. John Williams(1922-1994) regényét kiadták,aztán el is felejtették,hogy aztán az újrakiadás rádöbbentse a kritikusokat és az olvasóközónséget:Amerika megint valami nagyot adott a világnak.

A mű főhőse,William Stoner,gyermekkorát szüleivel egy közép-nyugati farmon tölti. Reggel napkeltével kel,tehenet fej,csirkéket gondoz,aztán,ahogy nagyobb lesz,segít a betakarításban,a vetésben. Tipikus farmergyerek Ám egyszer váratlan lehetőség nyílik meg előtte:a Missouri Egyetemre kap ösztöndíjat,méghozzá-ahogy mi mondanánk-agrármérnök szakra. Ám a talajkémia órákat nagyon unja,megfogja viszont az irodalom. Egy rendkívül antipatikus tanár óráján valami félelmes, valami bizsergető járja át, olyan, mint azelőtt soha.
Hősünkből végül nem lesz agrárszakember, hanem angol szakon végez-szülei értetlenségére,de ez az értetlenség soha nem vezet nyílt ellenségeskedéshez:az apa,bár nem igazán érti,de segíti fia karrierjét-és doktori képzésben folytatja tanulmányait. Egzaltált modorú tanára felfigyel rá,kiemeli,így Stoner már igen fiatalon egyetemi tanár lesz. Magánélete nem alakul szerencsésen:felesége,Edith,gazdag bankárcsalád sarja-apja az 1929-es nagy gazdasági világválság hatására lesz öngyilkos-eleinte irtózik a szextől,aztán pedig erőszakosan követeli azt. Megszületik Stonerék egyetlen lánya,Grace,akit anyja elhanyagol. Edith lassan átcsúszik a teljes őrületbe,irracionálisan,hiszterikusan viselkedik, magában beszél,és apja ellen fordítja a gyereket. 

Magánéleti kudarcaira Stoner a munkában talál vigaszt. Könyve jelenik meg-ez akkoriban,a második világháború utáni években nagyobb dicsőség volt,mint manapság-,hallgatói szeretik. Ám egy napon fiatal,rokonszenves doktorandusznövendék hölgy bukkan fel a férfi tanszéki irodájában. Azonnal szerelme szövődik kettejük között. Hogy mit szólt ehhez az ekkor már erős mentális zavarokkal küszködő feleség, Edith, s hogyan reagáltak a viszony hírére Stoner egyetemi kollégái, azt megtudja ha elolvassa John Williams kitűnő regényét. 

Stoner élete, bár külső szemlélő számára átlag felettinek, és különlegesnek tűnhet, valójában mégiscsak átlagos, mondhatni: unalmas ( itt asszociálhatunk Arthur Miller: Az ügynök halála című drámájára). Semmi rendkívüli nem történik vele, azonkívül, hogy belemélyed az angol irodalom világába, és szinte ki sem látszik onnan a feje búbja sem. Belterjes közegben él és dolgozik. 
Csakhogy ez a belterjes közeg mégiscsak az irodalom körül forog. Az irodalomnak pedig, Williams legalábbis így ábrázolja, hatalma van. Emberi sorsokat határoz meg, emberekről szól, formálja a nyelvet, a kimondott és leírt szót, formálja egy társadalom tudatát. Valami olyasmit érzek itt, hogy a Stoner-típusú embereknek maga a művészet, a kultúra a hit alanya és egyben tárgya. Torz lelkek, mint Walker, nem ronthatják meg ezt az elkülönült szentséget. Williams regényének egyik legfontosabb hozadéka számomra az, hogy lehet bármilyen unalmas, külső szemlélő számára eseménytelen az élet, a művészet szolgálata- talán ezt is kívánja. Elmélyülést, kevés külső eseményt, hogy teljes lényünkből koncentrálhassunk a belsőre. A lélekre, meg ami mögötte van. 
Mindenkinek ajánljuk. 

Park Könyvkiadó, 2015. Fordította Gy.Horváth László