Győrffy Iván: Az élet kísértése
Győrffy Iván remek tollú kritikus. Élettel teli írásai a legfontosabbhoz: magához a műalkotáshoz, a filmhez vezetik el az Olvasót. Aki elolvas egy Győrffy-kritikát, annak kedve támad a " kés alá pakolt" filmet is megtekinteni. Végül is ez a cél...
Nekem Az élet kísértése című könyvből a Fél teke című írás tetszik leginkább. Danny Boyle: Transz című, 2013-ban bemutatott filmjének szakzsargontól és pesti-értelmiségi-vagyok- attitűdtől mentes kritikája ez. Már önmagában véve az, hogy Győrffy nem szégyell olyan filmeket is " megkritizálni", melyek erősen a tömegkultúra és magaskultúra határán mozognak, jelzi a Szerző kompetenciáját. A Fél teke úgy meséli el a Transz cselekményét, hogy közben ironikus-szakraksztikus stílusban rámutat a mű erényeire és fogyatékosságaira. Például arra, hogy az operatőrnek " agorafóbiás képi kompozíciói" vannak. Aki látta a filmet, maximálisan igazat ad Győrffynek.
A hipnózissal kapcsolatban kissé élesebben is fogalmazhatott volna. A hipnózis a huszadik század közepe óta az angolszász filmipar egyik kedvenc témája, sajnos azonban a rendezők többsége anélkül iktatja be filnómjeibe ezt a pszichoterápiás módszert, hogy bármit is tudna róla. Legalább arra vehetnék a fáradságot, hogy megkérdezzenek egy szakértőt. Vagy netán próbálják ki. Aki csodát vár, csalódni fog.
Nem így Az élet kísértése című könyvben. Az nem okoz csalódást. Okos, megfontolt, jól eltalált könyv.
( Gondolat Kiadó, Budapest, 2017.)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Nézd meg ezt a blogot is: sajtoszemle.blogspot.com
Nekem Az élet kísértése című könyvből a Fél teke című írás tetszik leginkább. Danny Boyle: Transz című, 2013-ban bemutatott filmjének szakzsargontól és pesti-értelmiségi-vagyok- attitűdtől mentes kritikája ez. Már önmagában véve az, hogy Győrffy nem szégyell olyan filmeket is " megkritizálni", melyek erősen a tömegkultúra és magaskultúra határán mozognak, jelzi a Szerző kompetenciáját. A Fél teke úgy meséli el a Transz cselekményét, hogy közben ironikus-szakraksztikus stílusban rámutat a mű erényeire és fogyatékosságaira. Például arra, hogy az operatőrnek " agorafóbiás képi kompozíciói" vannak. Aki látta a filmet, maximálisan igazat ad Győrffynek.
A hipnózissal kapcsolatban kissé élesebben is fogalmazhatott volna. A hipnózis a huszadik század közepe óta az angolszász filmipar egyik kedvenc témája, sajnos azonban a rendezők többsége anélkül iktatja be filnómjeibe ezt a pszichoterápiás módszert, hogy bármit is tudna róla. Legalább arra vehetnék a fáradságot, hogy megkérdezzenek egy szakértőt. Vagy netán próbálják ki. Aki csodát vár, csalódni fog.
Nem így Az élet kísértése című könyvben. Az nem okoz csalódást. Okos, megfontolt, jól eltalált könyv.
( Gondolat Kiadó, Budapest, 2017.)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Nézd meg ezt a blogot is: sajtoszemle.blogspot.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése