Bejegyzések

Tamási Áron címkéjű bejegyzések megjelenítése

Tamási Áron összes novellái 2.kötet

 Tamási Áron összes novelláinak 2. kötete az 1936-1966 között keletkezett rövidprózai alkotásokat tartalmazza. Csupa kincs mindegyik,fénylő csillag a magyar irodalom egén. Az alábbi könyvajánlóban kiválasztottam a kedvenceimet,s egy-egy mondatot gondolok róluk. Talán így ráveszem a Kedves Látogatókat a Tamási-novellák,s általában a Tamási-próza tanulmányozására. Erdélyi társaság. Nagyon szép és követendő,bátor írói kiállás az erdélyi népek összefogása,békessége,a közös jövő felé vezető út bemutatása szándékával. Fekete Sáfrán. Hősünk házasodni akar,s két feleségjelölt is szóba jön. Az egyik szegény,a másik gazdag. Hogy meggyőzzék a maguk igazáról az amúgy buta és lusta Sáfránt,egy angyal és egy ördög is eljön hozzá,tanácsot adni abban a kérdésben,melyik lányt válassza. Bambuc ördög. Bambuc a leglustább az ördögök között,de egyszer neki is fel kell jönnie a földre,ehhez pedig engedélyt kell kérnie az ördögkirálytól. Bambuc azt csinálja,mint mindig:hazudik. Iskolai és egyéb amatőr sz...

Tamási Áron:Szirom és Boly

 Tamási Áron (1897-1966) a huszadik századi magyar népi irodalom kiemelkedő alakja. Legtöbben az Ábel-trilógia szerzőjéként ismerjük, de nagyon sok remek regénnyel, novellával örvendeztette meg Olvasóit. A Szirom és Boly című posztumusz könyvét- hogy el ne nyelje a feledés- kifejezetten ajánljuk mindazoknak, akiket érdekel a magyar falu, a magyar falusi nép sorsa.  A könyv hangulata valahol előlegezi Rideg Sándor: Indul a bakterház c. művének milliőjét.Igazi kisemberek szerepelnek ebben a regényben, a föld munkásai. Tamási azonban nem valami mérföldes tragédiának láttatja az ő életüket, hanem felfedezi a csillogást, a humor lehetőségét ebben az irodalomban.A narrátor, egyben a főszereplő, Szirom Antal, avagy ahogy mindenki szólítja. Szirom tata,bukovinai székely családból származik, a dunántúli Baglyod községben él. Felesége halála után már nem akar egyedül gazdálkodni. Pedig ősei negyedízig visszamenőleg saját földjüket művelték. 1958. pünkösd havában Szirom úgy dönt, szakít ...

Falusi Márton:Kultúra arisztokrácia nélkül?

 Falusi Márton könyvében érdekes tárgyat választott:a kultúrát, azon belül az irodalmat, azon belül pedig az esszét. Napjaink felpörgő és a kommerszet értékké emelő világunkban olyan sok komment, vélemény, amatőr politikai megnyilvánulás lát napvilágot, hogy megfeledkezünk arról, hogy voltak a magyarságnak olyan mesterei, akik képesek voltak a fejükben tárolt elképesztő ismeretet úgy továbbadni, hogy az több volt puszta véleménykifejezésnél. Önálló irodalommá vált. Sajnos, középiskolai oktatásunk még mindig mostohagyermekként kezeli az esszét, a szöveggyűjtemények legfeljebb mutatóban hoznak belőle egyet-kettőt, hogy lássa a kütyükön felnőtt diáksereg, hogy ilyen is volt.  Pedig Németh László, Csoóri Sándor, Tamási Áron, Sütő András, vagy a műfaj alkotói etalonjának tekintett Cs.Szabó László olyan maradandó értékeket tettek le a magyar kultúra asztalára, amelyet nemcsak őrizni, de továbbfejleszteni is kell, hogy mindig élő, minden korosztályból kikerülő olvasóközönség számára ...

Balogh Edgár ( főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon A-F

A Romániai magyar irodalomi lexikon egyike a magyar nyelvterületen valaha kiadott legjobb irodalmi lexikonoknak. Azért merem ezt a kijelentést megkockáztatni, mert a Balogh Edgár által főszerkesztett  könyv ugyan 1981-ben jelent meg, mégis, 21. századi színvonalú. Miért is mondhatjuk ezt? 1. Az irodalom fogalmát a szerkesztők nagyon tágan értelmezték. Szó esik a műben nemcsak a szépirodalomról, hanem a fizikai, orvostudományi irodalomról, nem is szólva a matematikai irodalomról ( a két Bolyai munkássága kívánkozik itt az élre). 2. Az irodalomon belül nem elégszenek meg a fontosabb alkotók és műveik felsorolásával, hanem olyan címszavakat is találunk e lexikonban, mint Ady Endre emlékezete, Arany János emlékezete, bábszínház stb. Voltaképpen tehát a romániai magyarság kultúrtörténetét tárgyaló műről beszélünk. 3. Remek a lexikon sajtótörténeti anyaga. Nemcsak az irodalmi folyóiratokról, hanem a napilapokról is részletesen olvashatunk, nem is szólva olyan különlegességekről, mint az...