Könyvekről mindenkinek

 Alessandro Manzoni a 19.századi olasz romantika vezéralakja,Jókai kortársa. Jegyesek című regénye bevonult az európai irodalomtörténetbe. Magyarországon talán kevésbé issmerik ezt a kónyvet,sőt,irodalomtanításunk az egyénként igen eredeti személyiségű íróról is megfeledkezett. Ezért közlök most itt,ebben a kónyvajánlóban,egy rövid spoilert.  Az író,azaz Manzoni,éppen egy tizenhetedik szazadi itáliai kéziratot tanulmányoz. Nem sok öróme van benne:a krónika tele van stilisztikai hibákkal,nyelvezete durva, ömlengö,dagályos,mondatai végtelen hosszúak,olykor logikátlanok. Valami azonban van ebben a történetben,ami megfogja a 19.század íróját. Manzoni levéltári kutatásokat végez,elolvas sok könyvet a 17.századi Itália történelméről,utánajár a krónikában szereplő személyeknek,végül alapos háttértudással  felfegyverkezve belevág a történetbe. Amely egy csodálatos,igazi 19.századi tájleírással kezdődik,melyből a Comoi-tavat és vidékét,a különleges Fűrészhegyet ismerhetjük meg.A jámbor és békés

 Ivan Slamnig(1930-2001) egy kitűnő horvát költő és novellista és irodalomtörténész volt, akit azonban halála után méltatlanul elfeledtek ( kelet-európai sors...). Magyarul szinte semmi nem jelent meg tőle, pedig novellái rendkívüli írói tehetségről árulkodnak. Neprijatelj ( Ellenség) című novelláskötetét érdemes lenne valamelyik szépirodalommal foglalkozó könyvkiadónak megjelentetnie.  Mi is teszi a világirodalomban egyedivé Slamnig novellisztikáját? Legfőképpen az, hogy a minden egyébnél brutálisabb téma- a második világháború- ellenére van valami derűs könnyedség az írásaiban. A csataképeket és a szomorú helyzetjelentéseket gyakran váltják fel szóviccek ( na, ezekkel bajban lenne a magyar fordító, meg az Olvasó is), anekdoták régen élt emberekről, katonaviccek (ezekkel meg a hölgyek lennének bajban, azért hozzáteszem, hogy nem Norman Mailer-i keménykedésről van itt szó, de azért van ezekben pikantéria). Utoljára hagytam a leglényegesebbet:a háborús sztorikat gyakran szakítják meg- t