Könyvekről mindenkinek

 Dashun Wang és Barabási Albert-László könyve arról szól, milyen is a tudomány-a 21.században. Hogyan lesz valakiből tudós, hogyan szerveződnek az egyre inkább nemzetközi tudományos teamek, meddig " életképes" egy tudományos folyóiratban megjelent cikk, jó dolog-e társszerzőnek lenni stb. Bepillanthatunk a kulisszák mögé, a tudomány boszorkánykonyhájába. Éppen ezért A tudomány tudománya című könyvet minden, a természet-az ovos és a műszaki tudományok területén dolgozó vagy dolgozni kívánó értelmiséginek illik elolvasnia.  Reméljük, nem megy el a kedve a tudományos pályától... Az alábbi kis könyvajálóban nem tartalmi összefoglalót adnék- annyira sokrétegű a könyv, hogy erre nem is nyílna lehetőség- inkább egy-két megjegyzést szeretnék fűzni az olvasottakhoz, azzal a jogos szerénykedésel, hogy jómagam nem vagyok tudós, inkább olyan ember, aki gyakran mozog " tudósok" ( már ez a szó sem egyértelmű) közelében. 1. Véleményem szerint külön törvényszerűségei vannak az egye

 A kötet népes szerzőgárdája (Albert Fruzsina,Bakó Tamás,Balogh Karolina,Boza István,Csáki Anikó,Csizmady Adrienne,Dávid Beáta,Fleischmidt Margit,Gerő Márton,Győri Ágnes,Hajdu Gábor,Huszár Ákos,Huszti Éva,Ilyés Virág,Kálmán Judit,Kovách Imre,Kovács Eszter,Kováts András,Köllő János,Kőműves Zsófia,Kőszeghy Lea,Kristóf Luca,Márk Lili,Mészáros Mercedes,Papp Z.Atiila,Rácz Andrea,Rácz Attila,Szabó Andrea,Zakariás Ildikó) arra vállalkozott,hogy a társadalomtudományi kutatásokban alkalmazott empirikus módszerekkel,de szilárd elméleti alapokon állva,megvizsgálják,mrnnyire integrált és/vagy mennyire mobil a 21.század magyar társadalma. Sorra veszik azokat a tényezőket,melyek elősegítik vagy gátolják az integrációt és a mobilitást. Ebben a rövid kónyvajánlóban nem vállalkozhatunk a kötetben közölt kitűnő tanulmányok részletes értékelésére,csak néhány,számomra fontosnak és érdekesnek tűnő dolgot emelnék ki. A politikai integritással foglalkozó tanulmányok nagyon érdekes,a magyarországi módszertanb

 A könyv alcíme:Az evolúciós gondolat Edward O.Wilson modern korunk egyik legnagyobb természettudósa. Minden egybecseng című könyvében arra keresi a választ, hogyan alkalmazható az evolúviós gondolat az emberi megismerésre, a társadalomra, a tudományra. Alapkoncepciója az, hogy a világ akkor lenne univerzálisan megismerhető, ha a természettudományok és a társadalomtudományok közös nevezőt alakítanának ki. Wilson szerint ez azért nem lehetséges, mert a természettudományok sokkal több és jobb eredményeket mutatnak fel, míg a társadalomtudományok inkább csak egymással versengő koncepciókat. Éppen ezért utóbbiaknak kellene tanulniuk az előbbiektől.  A neves Szerző ezután végigvezeti az emberi megismerés fázisain át az evolúció gondolatát, azaz összekapcsolja az ismeretelméletet a darwini gondolattal, abból kiindulva, hogy ha a biológia( ebben az értelmezésben a matéria, az anyag) evolúciós alapra épült, akkor a tudat, a szellem sem épülhetett másképp. Az első fejezetben vázolja, ponrtosan

Nico Stehr társadalomkutató arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért olyan képlékenyek, törékenyek azok a társadalmak, amelyekben élünk. A modern társadalmak törékenysége című könyv még a 20.század végén keletkezett, de minden egyes megállapítása érvényes mai világunkra is. Stehr szerint a modern társadalmak ( melyek posztindusztriális társadalmak) tudástársadalmak, ahol a produktvitást a tudás adja- a tudás nem azonos az információval, azonos lehet viszont az informáltsággal. A tudás megszerzése elvileg mindenki számára lehetséges, a gyakorlatban azonban az elitek ( értelmiségi, gazdasági, politikai) jóval nagyobb lehetőségekkel és képességekkel rendelkeznek a tudás megszerzésére. A tudásnak csak egy része jelent közvetlen gazdasági előnyt ( a társadalomtudományok például háttérbe szorulnak), ami az érintettekből jelentős frusztráltságot hív elő. A közhatalom, az állam látja, hogy felértékelődött a tudás, és azt is látja, hogy az igazi, egyedi tudás az eliteknél van, ezért igyek

Kerepeszki Róbert: Tudomány életközelben c. könyve az MTA Debreceni Területi Bizottságának történetéről (1976-2010) szól. Megismerhetjük az elődszervezetnek is tekintett Tiszta István Társaság történetét, melyet a második világháború után a Rákosi-féle kultúrpolitika szüntetett meg. Olvashatunk az 1961-es határozatról, mely lehetővé tette, hogy a vidéki városokban is jelen legyen a magyar tudományosság legfelső eleme. Bognár Rezső elnökségének elévülhetetlen érdeme, hogy világos, jól körülírható célokat fogalmaztak meg, valamint stabil szervezeti kereteket állítottak fel. Nagyon fontos tevékenysége a DAB-nak, hogy támogatja a nem főállású kutatók publikációs tevékenységét. mint az Kerepeszki Róbert könyvéből kiderül, a teljes korszakban megfigyelhető egy kettős tendencia: a természettudományok sokkal inkább differenciálódtak, mégis, mennyiségileg a társadalomtudományok domináltak. Kerepeszki Róbert könyvének olvastával nemcsak a DAB történetéről kapunk objektív képet,, hanem bepillan

Bibliai hermeneutikával foglalkozni rendkívül hálátlan feladat. Kitűnik ez Ulrich H. j. Körtner könyvéből is, mely másról sem szól, csak nézőpontok és alapfogalmak tisztázásáról. Ahhoz azonban, hogy egyáltalán vegyük magunknak a bátorságot, és nekilássunk ennek a nagyon alapos tisztázásnak, alapos ismeretekkel kell rendelkeznünk Bibliáról, teológiáról, filozófiáról és természetesen társadalomtudományokból. Mert az, hogy miért némult el az egyház, miért nem találja meg  a közös hangot a 21. század valóságával, először érzékelni kell ezt a némaságot. Meg kell hallani a kényszeredett csendet. Ulrich H. J. Körtner meghallja, sok más egyházfival ellentétben. Mert nemcsak azt kell ám nézni, hogy eljárnak-e a hívek az istentiszteletre, hanem azt is, hogy az egyház, a bibliaértelmezés nyelve érthető, vonzó és követhető-e a mai hívő számára. Körtner egyértelmű választ a a kérdésekre: nem. Hogy aztán miért nem, annak sokféle magyarázata lehet, például a felvilágosodással beköszöntő kicsinyes m