Balogh Edgár ( főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon A-F
A Romániai magyar irodalomi lexikon egyike a magyar nyelvterületen valaha kiadott legjobb irodalmi lexikonoknak. Azért merem ezt a kijelentést megkockáztatni, mert a Balogh Edgár által főszerkesztett könyv ugyan 1981-ben jelent meg, mégis, 21. századi színvonalú.
Miért is mondhatjuk ezt?
1. Az irodalom fogalmát a szerkesztők nagyon tágan értelmezték. Szó esik a műben nemcsak a szépirodalomról, hanem a fizikai, orvostudományi irodalomról, nem is szólva a matematikai irodalomról ( a két Bolyai munkássága kívánkozik itt az élre).
2. Az irodalomon belül nem elégszenek meg a fontosabb alkotók és műveik felsorolásával, hanem olyan címszavakat is találunk e lexikonban, mint Ady Endre emlékezete, Arany János emlékezete, bábszínház stb. Voltaképpen tehát a romániai magyarság kultúrtörténetét tárgyaló műről beszélünk.
3. Remek a lexikon sajtótörténeti anyaga. Nemcsak az irodalmi folyóiratokról, hanem a napilapokról is részletesen olvashatunk, nem is szólva olyan különlegességekről, mint az üzemi lapok. A sajtótörténeti anyag Jordáky Lajos munkája.
A Romániai magyar irodalomi lexikon még megjelenése után több, mint 30 esztendővel is hiánypótló erővel hat. A kommunizmus éveiben a két ország kapcsolata mélyponton állt, mire pedig eljött a rendszerváltás/ változtatás/ puccs, addigra az erdélyi magyar irodalomnak eléggé egyoldalú kánonja lépett életbe. Sütő András, Tamási Áron és az ügynökmúlttal rendelkező Szilágyi Domokos került a középpontba- nem érdemtelenül, de teljesen elfeledtük például a Zokogó majom szerzőjének, Bálint Tibornak , vagy éppen Franyó Zoltánnak nevét, nem is szólva Kisbánról, akit pedig Móricz is nagyon szeretett. Erdély-értelmezésünk leszűkült, ezen mindenképpen változtatni kell.
Ehhez segít hozzá bennünket a Romániai magyar irodalmi lexikon.
( Kriterion, Bukarest, 1981.)
Miért is mondhatjuk ezt?
1. Az irodalom fogalmát a szerkesztők nagyon tágan értelmezték. Szó esik a műben nemcsak a szépirodalomról, hanem a fizikai, orvostudományi irodalomról, nem is szólva a matematikai irodalomról ( a két Bolyai munkássága kívánkozik itt az élre).
2. Az irodalomon belül nem elégszenek meg a fontosabb alkotók és műveik felsorolásával, hanem olyan címszavakat is találunk e lexikonban, mint Ady Endre emlékezete, Arany János emlékezete, bábszínház stb. Voltaképpen tehát a romániai magyarság kultúrtörténetét tárgyaló műről beszélünk.
3. Remek a lexikon sajtótörténeti anyaga. Nemcsak az irodalmi folyóiratokról, hanem a napilapokról is részletesen olvashatunk, nem is szólva olyan különlegességekről, mint az üzemi lapok. A sajtótörténeti anyag Jordáky Lajos munkája.
A Romániai magyar irodalomi lexikon még megjelenése után több, mint 30 esztendővel is hiánypótló erővel hat. A kommunizmus éveiben a két ország kapcsolata mélyponton állt, mire pedig eljött a rendszerváltás/ változtatás/ puccs, addigra az erdélyi magyar irodalomnak eléggé egyoldalú kánonja lépett életbe. Sütő András, Tamási Áron és az ügynökmúlttal rendelkező Szilágyi Domokos került a középpontba- nem érdemtelenül, de teljesen elfeledtük például a Zokogó majom szerzőjének, Bálint Tibornak , vagy éppen Franyó Zoltánnak nevét, nem is szólva Kisbánról, akit pedig Móricz is nagyon szeretett. Erdély-értelmezésünk leszűkült, ezen mindenképpen változtatni kell.
Ehhez segít hozzá bennünket a Romániai magyar irodalmi lexikon.
( Kriterion, Bukarest, 1981.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése