Könyvekről mindenkinek

A második világháború után a holocaustot túlélő zsidóság körében minden korábbinál nagyobb erővel jelentkezett a cionizmus. A túlélők menni akartak, őseik földjére, Palesztinába, melyet akkor a britek és az arabok uraltak. A történelem hatalmas kegyelmi eseményeként 1948-ban kikiáltották a független Izraelt, amely aztán hamar célpontjává vált a környező arab országok támadásainak. Ezt a harcos időszakot, a pionírok korszakát dolgozza fel Dobos Erzsébet: Alija című könyve, interjúk formájában. A hőskorszak máig élő tanúi beszélnek a nehézségekről, a mostoha természeti körülményekről, a nem mindig barátságos fogadtatásról, és persze a szörnyű háborúkról. De beszélnek a dicsőségről is, arról a dicsőségről, melyet az Úr azért küldött népére, mert visszafoglalták a nekik kijelölt földet. Az élet csodálatos pillanatai, az első gyermek születése, az első, héber nyelven elmondott mondat- mert a legtöbb úttörő nem beszélt ám héberül, itt tanulták meg a nyelvet- ,az első termés a kibucban, mi

Ha egy teológiai könyv nem a teológia alapjairól szól, hanem teológiaprofesszorok egymás közti vitáiról, akkor előbb-utóbb letér az igaz útról. Alister E. McGrath is így járt. A Bevezetés a keresztény teológiába című könyv alapmű- mindazok számára, akiket jobban érdekelnek az elméletek, mint a keresztény vallás mindennapi gyakorlata, a hitélet, az úrvacsora, a gyülekezeti közösségek. Tipikus egyetemi tankönyvvé lett ez a Bevezetés, ahol olyan vadhajtásokról is részletesen olvashatunk, mint a fekete teológia(eszerint a Bibliát néger zsidók írták, Pál apostol pedig szélhámos volt, aki átfordította a Szentírást a fehérek nyelvére...), a latin-amerikai felszabadítás-teológia, vagy éppen posztmodern filozófusok Bibliaértelmezése ( egyikük szerint, mivel a jelentés szónak fasiszta mellékíze van, a Biblia pedig nem fasiszta, ezért a Bibliának nincs jelentése). Ahelyett, hogy ilyen hülyeségekkel foglalkozna a Szerző, többet kellett volna szólnia magáról a Írásról, az abban szereplő történetek

A jelenleg releváns történészi szemlélet szerint a magyarországi polgári társadalom 1945 után, a kommunizmusnak köszönhetően hullott szét. Márai Sándor: Hallgatni akartam című könyve hitelesen cáfolja ezt a nézetet. Márai szerint a magyar polgári társadalom széthullása 1938-ban az Anschlussal, Ausztriának a hitleri Németország általi elfoglalásával kezdődik. Ekkor ugyanis, mikor a nácik a szomszédaink lettek, a tömeg, a jellegtelen középszer megérezte, hogy keresnivalója van, mégpedig a zsidóság rovására.Ez a folyamat végig folytatódott, sőt, egyre erősödött az egész második világháborún át, hogy aztán 1945 után érje el csúcspontját.Véleményem szerint a polgári társadalom bomlása már jóval előbb, a numerus clausussal kezdődött. Márai szerint két politikus volt ebben az időszakban meghatározó. Az egyik Bárdossy László, a polgári műveltségű, majd németbaráttá lett miniszterelnök, illetve Bethlen István, az erdélyi arisztokrata. A Hallgatni akartam című könyv minden magyar történész é