Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól
Alcím:Életek és sorsok Észak-Koreában
Barbara Demick könyvéből végre megértettem. Megértettem, miért váltak a koreaiak, ez az oly büszke nemzet, a világ elgelszántabb és legordasabb diktatúrájának majdhogynem tehetetlen áldozataivá. Megértettem, miért istenítik még éhezve is nagy vezérüket az éhségtől alélt észak- koreaiak. Megértettem, hogyan képesek dolgozni orvosok fizetés nélkül, megértettem, miért hajlandók elviselni még az éhséget is. Szinte sírtam, amikor az anyának választania kellett, hogy magának vásárol-e rizst a feketepiacon, vagy pedig fiának gyógyszert, szintén a feketepiacon, mert a patikában nincs, sőt, patika sincs. Megértettem, hogyan élte túl ez az ország- illetve:már aki túlélte- az 1990-es évek elképesztő éhínségét füvekkel, fakérgekkel ( mint nálunk a tatárjárás után...). Mert " nincs mit irigyelnünk a világtól" ezt sulykolja a hazug propaganda, s sok kreai tényleg elhiszi azt, amivel a diktatúrák oly gyakran érvelnek: hogy nálunk is rossz, sőt elviselhetetlen, de máshol még rosszabb, sőt elviselhetetlenebb. Szegény Dél-Korea például...
Barbara Demick könyve azért zseniális, mert egy adott jelenséget minden oldalról megvilágít. Ott van például a kínaiakkal feketekereskedelmet folytató koreaiak ügye. A koreaiaknak fontos, mert éhenhalnának. A hatalom erős szavakkal tiltja, de engedi is, mert tudja, hogy ő maga már nem tudja biztosítani az alattvalók élelmét. A hatalom ugyanakkor fél, hogy a kajával meg a ruhával együtt bejön a szabadság. Az önálló gondolkodás, melynek egy Kim- dinasztia által uralt kvázi királyságban sokszor a bóvli DVD ágyaz meg, és hinti el a mustármagot. A Nincs mit irigyelnünk a világtól magasan a legjobb könyv, amit Észak-Koreáról valaha olvastam, s megkockáztatom: alaposabb, mélyebb, mint az ún. tudományos csatornákon olykor látható dokumentumfilmek többsége.
Mindenkinek ajánljuk hát Barbara Demick könyvét, de különösen a fiataloknak. Nekik, akik már jóléti társadalomban nőttek fel, ahol a hamburger, a computer, a kóla, a márkás divatcikk mindennapos. Mi lenne, ha ezek nem lennének? -ez lehetne a mai tizenévesek anti- utópiája.
Ebből a könyvből kaphatnak értő feleletet.
Könyvmolyképző Kiadó, 2013.
Barbara Demick könyvéből végre megértettem. Megértettem, miért váltak a koreaiak, ez az oly büszke nemzet, a világ elgelszántabb és legordasabb diktatúrájának majdhogynem tehetetlen áldozataivá. Megértettem, miért istenítik még éhezve is nagy vezérüket az éhségtől alélt észak- koreaiak. Megértettem, hogyan képesek dolgozni orvosok fizetés nélkül, megértettem, miért hajlandók elviselni még az éhséget is. Szinte sírtam, amikor az anyának választania kellett, hogy magának vásárol-e rizst a feketepiacon, vagy pedig fiának gyógyszert, szintén a feketepiacon, mert a patikában nincs, sőt, patika sincs. Megértettem, hogyan élte túl ez az ország- illetve:már aki túlélte- az 1990-es évek elképesztő éhínségét füvekkel, fakérgekkel ( mint nálunk a tatárjárás után...). Mert " nincs mit irigyelnünk a világtól" ezt sulykolja a hazug propaganda, s sok kreai tényleg elhiszi azt, amivel a diktatúrák oly gyakran érvelnek: hogy nálunk is rossz, sőt elviselhetetlen, de máshol még rosszabb, sőt elviselhetetlenebb. Szegény Dél-Korea például...
Barbara Demick könyve azért zseniális, mert egy adott jelenséget minden oldalról megvilágít. Ott van például a kínaiakkal feketekereskedelmet folytató koreaiak ügye. A koreaiaknak fontos, mert éhenhalnának. A hatalom erős szavakkal tiltja, de engedi is, mert tudja, hogy ő maga már nem tudja biztosítani az alattvalók élelmét. A hatalom ugyanakkor fél, hogy a kajával meg a ruhával együtt bejön a szabadság. Az önálló gondolkodás, melynek egy Kim- dinasztia által uralt kvázi királyságban sokszor a bóvli DVD ágyaz meg, és hinti el a mustármagot. A Nincs mit irigyelnünk a világtól magasan a legjobb könyv, amit Észak-Koreáról valaha olvastam, s megkockáztatom: alaposabb, mélyebb, mint az ún. tudományos csatornákon olykor látható dokumentumfilmek többsége.
Mindenkinek ajánljuk hát Barbara Demick könyvét, de különösen a fiataloknak. Nekik, akik már jóléti társadalomban nőttek fel, ahol a hamburger, a computer, a kóla, a márkás divatcikk mindennapos. Mi lenne, ha ezek nem lennének? -ez lehetne a mai tizenévesek anti- utópiája.
Ebből a könyvből kaphatnak értő feleletet.
Könyvmolyképző Kiadó, 2013.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése