Kazuo Ishiguro:A dombok halvány képe

 Kazuo Ishiguro a modern japán irodalom egyik legismertebb szerzője, 2017 irodalmi Nobel-díjasa. A dombok halvány képe című regényében- történetekbe ágyazva természetesen- az emberi érzések végtelen árnyalatát fedezi fel, mutatja be nekünk, Olvasóknak. Kazuo Ishiguro empátiája, humanizmusa példaként állítható a jövő irói generációi elé. De nemcsak emberi történetekkel, hanem téren-időn átívelő jelenségekkel, folyamatokkal találkozunk ebben a regényben. 
Az alábbi könyvajánlóban közlünk egy rövid spoilert a könyvről. De különös nyomatékkal kell hangsúlyoznunk, hogy nem önmagában a történet a lényeg. Hanem az emberek, karakterek gesztusai, a tekintetek, a keleties maghajlások- és mindazok, amik megtörténhettek volna, de valami imatt elmaradtak. 

A cselekmény igazából két történet elválaszthatatlan egybefonódásából akalul ki. Az első történet a második világháború után játszódik. Japán elveszítette a háborút,két atombombát is ledobtak területére. Nagaszaki, a második atomba célpontja, a háború után, ha lassan is, de újjáépül. De a hagyományos, tradicionalista japán társadalmi rend már soha nem tér vissza, az amerikai kultúra tör be az emberek életébe. A tradicinalista jápán szimbóluma Ogata-szan, a főhős apósa, míg a modern Japnán, az újjáépülés allegóriája Szacsiko.
A történet hőse, Ecuko férjével a város szélén álló bérházban lakik, az ő otthonuknál maradt abba az újjáépítési program. Körülöttük mindenütt erdők, sáros mocsarak, ide még majd ezután fognak modern épületeket húzni. A modern átrsasházzal szemben áll egy romos faház, melyben a háború óta nem lakott senki. Egyszercsak új lakó érkezik, Szacsiko és lánya, Mariko. A meglehetősen idegenül viselkedő nőtől környezete elidegenedik, Ecuko lesz az egyetlen barátnője. Ő szerez állást a férje halála után egyedül maradó asszonynak egy kifőzdében. A meglehetősen finom, művelt Szacsiko nehezen szokja meg az új, külvárosi közeget, az igencsak piszkos munkát, ráadásul a kislánya meglehetősen furcsán viselkedik. Kiderül, hogy miért:a háború idején, amikor Mariko még nagyon kicsi volt, véletlenül meglátta, ahogy egy asszony vízbe fojtja csecsemőjét. A trauma évekig ott lappangott Mariko szívében, látszlóag túltette magát rajta. Csakhogy amikor új környezetbe került, a városszéli faházba, rémlmok kezdik gyötörni a kislányt. Az ablakban látja a nénit, akit a háború idején látott, és állítólag hívogatja őt: gyere velem. A kislány gyakran órákra eltűnik, egyedül játszik a veszélyes erdőben, csak a macskái játszanak vele. Szacsiko egy napon bejelenti, hogy ameirkai udvarlója van, és hamarosan költöznek Amerikába. A kislány azonban maradni akar. 

A történet másk szála, sok-sok- évvel később játszódik.Ecuko már egyedül él, nem derül ki világosan, mi lett a férjjel: elmeghalt vagy elváltak. Súlyos családi tragédia árnyékolja be Ecuko életét. Amikor nagyobbik lányuk kamaszodott, igencsak furcsa szokásokat vett fel:teljesen visszahúzódott az emberektől, bezárkózott a szobájába, közvetlen családjával sem érintkezett,az ételt is egyedül ette meg, a mosnivalót pedig kikészítette a szobája elé egy zsákba. Akárhány tanárral vagy pszichológussal is konzultáltak, egyik se mtudott megoldást Keiko problémájára. Már úgy látszott, hogy "ki fogja nőni" ezt a kamaszkori lázadó viselkdést, amikor egy napon Ecuko arra ment haza, hogy Keiko felakasztotta magát. Nem hagyott búcsúlevelet, nem derült ki, miért tette. Ecuko Londonba költözik, kisebbik lámyának, Nikinek szenteli életét. Csakhogy Niki is lázad, de másképpen, mint Keiko:ő beilleszkedni akar a brit társadalomba, el akarja hagyni Japán gyökereit. Karriert is csinál, a marketing- és reklámszakmában. Élete pörög, nem is érzi jól magát anyja házában, ahol a megfontoltság, a kiegyensúlyozottság uralkodik. Azonkívül mindig ott kísért a tragikus sorsú Keiko emléke:folyton hangokat hall, ráadásul szobája éppen Keiko egykori szobájával szemközt van. Vajon sikerül-e a családnak túllépnie a tragédián, Keiko emlékén? Lehet-e túllépni ilyen tragédián? Erre is választ kapunk Kazuo Ishiguro kitűnő könyvéből. 

Ajánljuk A dombok halvány képe című könyvet az irodalom minden fiatal és kevésbé idős barátjának, mindazoknak, akiket érdekel az emberi lélek, becsülik a gesztusokat, az apró villanásokat,a jelzéeket, szimbólumokat. Nagyon igényes, magas színvonalú könyv ez, érdemes minden mondatát alaposan meggondolni,lelkünkké tenni. Nagyon szép olvasmány. 

Európa Könyvkiadó, Budapest,2022.Fordította Todero Anna

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása