Hajdu István:Csiky Tibor

 Csiky Tibor (1932,Olaszliszka-1989, Budapest) a huszadik századi magyar képzőművészet egyik legeredetibb alakja volt. Használati tárgyaktól kezdve absztrakt szobrokig, rajzokig, montázsokig szinte mindent készített. A tér érdekelte, az, hogy miképpen lehet betölteni a teret eddig szokatlan perspektívájú alkotásokkal. Hajdu István könyve bevezetést nyújt ennek a nagyszerű művésznek munkásságába. Mivel e rövid könyvajánlóban nem kívánjuk elemezni Csiky komplex pályafutását, hatalommal és kritikával vívott harcait, éppen ezért, mintegy felvillanásszerűen, kiemelónk néhénáy alkotást a kötetben található illusztrációkból, fotókból, és ezekről szólunk néhány szót. 

Az objektív valóság struktúrái című montázs éppen azt bizonyítja, hogy - objektíven nézve-nincs objektív valóság, hiszen mindenki mást és mást lát bele a világ tárgyaiba, jelenségeibe. A 18.oldalon két villamos (vagy autóbusz) megálló-tábla látható, egyik a Karinthy Frigyes út felé visz, másik a Kosztolányi Dezső térre. Ha akarom, akkor ez semmi más, mint két közlekedési tábla. Ha másképp nézem, akkor viszont nem már, mint egyfajta irodalmi tréfa, egy legendás barátság mementója. 
Ugyanebből a sorozatból:a felülről fotózott kanális és környéke olyan, mintha repülőről fotóznánk egy élettel teli viruló szántóföldet. Ha pedig " objektíven" nézem, tényleg nem más, mint egy kanális. A kanális fogója, árnyékával együtt, a képzeletben iránytűvé alakul. Realitás:ez nem más, mint az a kis fogó, aminél fogva felemeljük a kanálist. De akkor miért van körülbetonozva?
A kilométerkő olyan, mint egy gyászoló özvegy. Pedig nem gyászoló özvegy, hanem kilométerkő. Az egzisztecialista szemléletű művész antropomorfizál. 

Az Egyensúly című mű két téglalapból áll, úgy elhelyezve, hogy semmiképpen nem lehetnének egyensúlyban. Mégis ott vannak, köszönhetően az alig látszó, derékszögben a téglalapokhoz rögzített kis talpnak. Az emberi élet is így van egyensúlyban:mindig valami kicsi, valami észrevehetetlen tartja meg. Ezért aztán nincs is valódi egyensúly, mert minden a kicsin, az alig észrevehetőn, a pillanaton múlik. 

A Háromszög című, 1977-ben készült alkotást nem tudom értelmezni. Egy háromszöget látunk, mely bizonyos irányban megvastagodik.Talán arról szólhat ez a mű, hogyan lesz a síkból tér? 

Szintén 1977-ben készült el a Térgörbe című alkotás. Abban az időben az egész tudományos közbeszédben divatba jött arról beszélni, hogy vannak tér-idő egyenletek, a tér sem egy örökké tartó teljes egyenes, nagy messzeségekben a tér-idő görbék visszagörbülnek önmagukba. Csiky Tibor Térgörbéje ezen bonyolult elméletek leegyszerűsítése, mondhatni: közérthetővé tétele. Egy vízszintes lécből kb. 45 fokos szögben elágazik egy másik léc. Valójában tehát nem görbéről van szó Csiky Tibor művében, hanem a görbe egyfajta "kiegyenesítéséről". Kissé parodisztikus, de zseniális. 

Készített Csiky írásos műveket is- képzőművészet, irodalom, filozófia és természettudomány találkozik ezekben a művekben. Nagyon okos dolognak tartom, hogy Hajdu István részletesen elemzi ezeket. A művész a szabadság és félelem kapcsolatával foglalkozik ( Kádár-korszakot írtunk, ugyebár), méghozzá Descartes-parafrázisokat felhasználva, alkotva. A 21.századi néző ezekből az általános létbizonytalanságot olvashatja ki. 

Hajdu István könyvéből egy rendkívül sokoldalú, egy bonyolult világ rezdüléseire jól rezonáló alkotó portréja bontakozik ki. Sajnos, Csiky Tibor életműve a művész korai halála miatt torzóban maradt. Rengeteg lehetőség volt még Csiky Tiborban. Sajnos, ezeket már csak az égi tárlaton tudja bemutatni. Ajánljuk ezt a könyvet mindazoknak, akik rokonszenvvel fordulnak a modern képzőművészet felé. Antikváriumban még megtalálható. 

Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1979.