Könyvekről mindenkinek

 Csoma Mózes tanár úr a magyar koreanisztika jeleneg élő legnagyobb alakja, egyetemi tanár nagykövet. Korea története- a két koreai állam történetszemléletének összehasonlításával című könyve kitűnően összefoglaja ennek a különös félszigetnek a történetét, kultúráját. Recenzensnek nincs más dolga, mint hogy rácsodálkozzon és reflektáljon néhány olyan jelenségre, mely meglepőnek tűnhet az európai Olvasó számára. Ezen reflexiókkal dícsérje és ajánlja a könyvet.  Feltűnő, hogy minden diktatúra a történelem elejét és végét ( azaz a saját maga formálta jelenkort) szereti leginkább hamisítani. A kezdetet azért, hogy messzi, mítikus időkbe vezesse vissza saját és népe múltját, a közelmúltat azért, mert így kívánja a nyers hatalmi érdek. A korai koreai történelem kapcsán Tangun Vanggom sírjának?/piramisának? állítólagos megtalálása borzolta fel a kedélyeket. Nincs könnyebb történetírói feladat, mint saját népünknek keresni valami messzi időkből származó mitológiai hőst, és ünnepelni, ünnepelni

A 21.században virágkorát éli a materialista történetszemlélet. Van-e létjogosultsága korunkban a bibliai alapú világszemléletnek, hihetjük-e még, hogy Isten él, Ő teremtette a világot, és hogy volt egyszer egy vízözön? Dér Katalin nagyszerű könyve, az Édentől Bábelig, nagyszerűen bizonyítja, hogy Nietzsche tévedett, Isten nem halott. A bibliai őstörténet- mely, emeljük ezt ki, sok teológiai tárgyú könyvvel ellentétben szépen, közérthetően van megírva- végigkalauzol bennünket a világ hatnapos teremtésének első percétől egészen Ábrahámig, a zsidó nép ősatyjáig. Egy efféle ismeretterjesztő könyvről természetesen sok dolgot le lehet írni, jómagam két dolgot érintetnék részletesen. Az egyiknek örültem, a másiknak kevésbé. Dér Katalin követi a több évszázados protestáns hagyományt, amennyiben az ember, a Teremtett Lény felelősségét hangsúlyozza. Az ember szembefordult Istennel, ezért Isten azt várja, hogy az ember maga győzi le a gonoszt. Ha Isten nem így tenne, nem lenne igazságos. Ha e