Könyvekről mindenkinek

A könyv alcíme: Hasznosítsuk újra a tegnapot! Boyd és Zimbardo a világ szociálpszichológus-szakmájának meghatározó alakjai. Mindenki ismeri Zimbardo híres börtönkísérletét, melynek során önkéntes őrök szadista tetteket követtek el önkéntes foglyokkal szemben...Az Időparadoxon ennél jóval szelídebb, ám véleményem szerint fontosabb témát taglal: miként tekint az ember az időre? Hogyan dolgozza fel múltbéli sérelmeit, miként őrzi meg a múltban keletkezett szép emlékeit, mennyire törődik saját jövőjével, hedonista vagy fatalista módon tekint-e a jelenre? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel naponta szembesülünk. Éppen ezért azt gondolom, válaszaink is bonyolultabbak annál, mint amelyeket Zimbardo és Boyd felvázol. Az emberek nemcsak egy időperspektívában élnek. Nincs olyan közöttünk, aki a múltra csak pozitívan vagy csak negatívan tekint. Az emberek- Zimbardóék sugallatával ellentétben- képesek arra, hogy tudatosan rendszerezzék múltjukat, elválasszák abban a jót és rosszat, ugyanakkor képe

Bevallom, eleinte gyanakodva vettem kézbe Joyce Meyer művét. Sikerfilozófia isteni alapokon? Amerikai típusú légy boldog- életszemlélet keresztény vallásra támaszkodva? Aztán, ahogy pörögtek és pörögtek az oldalak, rájöttem, hogy így, ebben a formában, ahogy Joyce Meyer, műveli, így működőképes. Olyan jó ezt a könyvet olvasni, olyan megnyugtató, olyan felemelő... Senki nem tudná ezt Joyce Meyeren kívül kívül megcsinálni, hiszen annyira egyensúlyozni kell, hogy ne tolódjon el az írás a vallásos tucatkönyvek vagy éppen a lelkiboldogító menedzser-kézikönyvek irányába, hogy azt csak igazi mester tudja. Meyer asszony a lélek patikamérlegén egyensúlyoz, hogy megoszthasson velünk alapvető, isteni igazságokat. Valahogy végig az volt az érzésem: mindezt, ami de van írva,  én már tudom. De ha tudom, akkor miért nem tudom megvalósítani? Miért vagyok olykor keresztény létemre kishitű? És csak jöttek és jöttek a kérdések, és válaszok, melyek újabb kérdéseket szültek. A végére aztán összeállt a ké