Gyáni Gábor:A történeti tudás

 Gyáni Gábor:A történeti tudás című könyve a történetelmélet tudományának egyik kiemelkedő alkotása. Arra a kérdésre keresi a választ,amely kérdést már jó ideje igyekeznek megválaszolni a történetírás amatőr és professzionalista művelői:mi a történelem és hogyan kell ahhoz hozzáállni írónak és olvasónak.

Gyáni Gábor részletesen elemzi Carr:Mi a történelem?c.könyvének főbb gondolatait. Carr szerint a történész csak konstruálja a múltat,objektíven ábrázolni nem tudja. Ugyanakkor Carr egy ponton jelentősen eltér a posztmodern elméletalkotóktól:hogy ti.szerinte a történelem fejlődés,valamiféle folyton előremutató dolog. A következő nagy mű,amelyet Gyáni Gábor górcső alá vesz,Peter Burke-nak a kora újkori népi kultúráról szóló,magyarul is megjelent könyve. Burke szerint a történésznek modelleket,típusokat kell alkotnia,valamint le kell kicsinyítenie vizsgálódása tárgyát,és ezt a mikro-közeget kell kvantitatív módszerekkel vizsgálnia. 

Mi a történeti tény? Ezzel a hatalmas témával foglalkozik a könyv első nagy fejezete. Ugyanis a történésznek fel kell tennie a kérdést: egy-egy csata,egy uralkodó halála,egy államok közötti szerződés kellően lefedi-e a kort,amit a kutató vizsgál? Egyáltalán:milyen idősíkokban kell a történésznek gondolkodnia?Létezik-e a francia óriás,Fernand Braudel által definiált hosszú idő? És ha igen,léteznek-e ebben struktúrák,s ha léteznek,akkor vizsgálhatók-e úgy,mint a történelmi események? Ezek nagyon fontos elvi-tudományos kérdések,mellyel minden történésznek tisztában kell lennie. Legalábbis azzal,hogy léteznek ilyen kérdések...Nem hagyható ki egy ilyen könyvből a francia Annales-iskola munkásságának részletes elemzése.

Nagyon érdekes kérdés,hogy az adott témát vizsgáló történész hogyan viszonyul tárgyához. Képes-e objektíven,természeettudományos értelemben vett tárgyilagossággal viszonyulni a témához?Vagy Collingwoodnak van igaza,aki szerint a történészben egyfajta "újraélés",valami furcsa empatikus folyamat játszódik le?(Huszadik századdal foglalkozó magyar történészek számára különösen tanulságos téma-a recenzens megjegyzése).

Nagyon sokat foglalkozik Gyáni Gábor a történetírás nyelvezetével. A 19.században,német hatásra,kialakult az a szemlélet,hogy a történettudománynak van egy objektív,tudományosnak mondott nyelve. Nagy,sűrű oldalak,tele lábjegyzetekkel. A huszadik század második felében egyre többen megkérdőjelezték ezt a nézőpontot,s nemcsak a posztmodernek. Tekintettel kell lennie egy történelmi témájú tanulmánynak a retorikára?Van retorikai formája egy tudományos műnek? Mi a viszonya a tudományos módszerekkel dolgozó történetírásnak a romantika korában kialakult történelmi regényhez? 

Ilyen,és még számtalan izgalmas elvi-metodológiai kérdést tárgyal Gyáni Gábor:A történeti tudás című könyve. Kinek ajánljuk?Elsősorban gyakorló történészeknek,valamint doktori képzésben résztvevő hallgatóknak. Utóbbiaknak különösen:lehet,hogy ezzel kell kezdeni magát a képzést?

Osiris Társadalomtudományi Könyvtár,Osiris Kiadó,Budapest,2020.