Bényei Tamás- Kállay Géza:Az angol irodalom története 2. A kora újkor

 A középiskolában valahogy úgy tanuljuk / úgy tanítják a kora újkori angol irodalomat, hogy volt egyszer egy angol reformáció, aztán jött egy I. Erzsébet, akinek idején felvirágzott a kultúra, amely Shakespeare drámáiban elérte csúcspontját, aztán predig lehanyatlott. Ezt a nézőpontot sürgősen el kell felejtenünk- többek között erre is tanít bennünket a Bényei Tamás és Kállay Géza által szerkesztett Az angol irodalom története .A kora újkor című kötet. Az angol irodalom sokkal árnyaltabb, differenciáltabb volt- mindig is, nem csak a tárgyalt korszakban- hogysem elbírna egy, inkább csak az oktatás kényelmét szolgáó leegyszerűsítést. Ebben a könyvajánlóban arról szeretnék írni- rövid terjedelemben, ahogy azt már Kedves Látogatóink megszokhatták- hogy a kötet tanulmányainak elolvasása után milyennek látom én, mint befogadó, az angol irodalmat. 

Először is: mint minden korszakban, az 1480-as évektől az 1640-es évekig tartó korszakban is az irodalom része volt egy nagyobb konglomerátumnak, amit a magyarban öszefoglalóan kultúrának szokás nevezni. Hol volt ebben a nagy egészben az irodalom helye? Burke híres könyve óta tudjuk, hogy mindig is létezett populáris és tömegkultúra, a kötet koncepciója az, hogy bár a tárgyalt időszakban a populáris és magas kultúra hatak egymásra, bizonyos elválás, elkülönülés már igencsak megfigyelhető. Már alaposan felfigyelnek arra a művelt nemesek, ha egy uralkodónő résztvesz olyan pogány szertartásokon, mint az udvari kisasszonyok által annyira szeretettt májusfa-állítás. Másfelől nem halt ki a középkori stílusú uralkodói kultusz: Erzsébet királynőt Szűznek mondották bizonyos költők, sőt, még olyan történet is keringett róla, hogy kézrátéttel gyógyít! Ez egyértelműen a- pogány római hagyományokra támaszkodó- középkori királykultusz maradványa. 
Ebben a korban az " irodalom" kategóriájába" soroltattak olyan műfajok is, melyek ma inkább csak a vásári ponyvairodalom ( egyik tudósunk által megvetően " falvéddő-irodalom"- nak nevezett) kulturális rétegben nyiltakozik meg, ez pedig az embléma. Érdekes, mert alapvetően vizuális műfaj, márpedig 21.századunk vizuális, az emblémakészítés mégsem vett olyan nagy lendületet, pedig ma már igencsak korszerű technikai háttér állna rendelkezésre. 
Sehol sem ütközött annyira össze ízlés, gondolkodás és vallás, mint a színház területén. A korszak a színházat a költészetnél egyértelműen alacsonyabbrendűnek tartotta, nemcsak a puritán röpiratirodalom szintjén, de például Shakespeare is többet törőddött költői alkoásaival, mint a színházzal. A Lear királynak például létezett ponyvaváltozata is- ballada, amely ebben a korban megint csak nem azt jelenti, mint a magyar irodalomban- amit piacokon, vásárokban árultak. A közönség jelentős része tehát, mikor a Globe színházba jegyet vett, fel volt készülve arra, mit fog látni. 
S hát voltak az akkori angol irodalomnak olyan alkotói, akikről ma már csak keveset beszélünk:ki ismeri ma már az angol lírát megújító Sir Philip Sydneyt, Henry Howardot, John Skeltont? A líráról szólva: a középkori angol költészet java része rímes volt, a reneszánsz hatás annyiban érhető tetten, hogy a reformerek igyekeztek az antik versformákat meghonosítani az nagol irodalomban, több-kevesebb sikerrel. Ki ismeri manapság Thomas Kyd nevét- a korban legalább annyira ismert Szerző volt, mint Shakespeare. Ebből is láthatjuk, milyen fontos a kultúrában, különösen az irodalomban a hagyományozás, az értékmegőrzés. 
Amúgy értékmegőrzés területén az angoloknak nincs szégyelnnivalójuk: rengeteg olyan irodalmi művük van, melyek több száz( !) kiadást értek meg!! Nyilvánvalóan itt már kereskedelmi szempontok is közrejátszanak- de nem mindegy, hogy a nép mire köti a pénzét...
Sokszínű és változatos tehát a 15-17.század angol irodaloma, érdemes tanulmányozni, beleolvasni. Ha elmerülünk Shakespreare, Kyd vagy Sydney világában, sokmindent megtudunk önmagunkról is. Erre az elmélyülésre inspirál bennünket Bényei Tamás és Kállay Géza újkori angol irodalomtörténete, melyet szívből ajánlok minden érdeklődőnek. 

Kijárat Kiadó, Budapest, 2020.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása