Spiró György:Sajnálatos események.Két tragédia közjátékkal Kádárról

 Könyvajánló blogunk gyakorlata az, hogy a drámai műveket külön, önálló bejegyzésekben tárgyaljuk. A Spiró György: Sajnálatos események című könyvében található, történelmi témájú színpadi művek azonban annyira szerves, elválaszthatatlan egységet alkotnak, hogy nem láttam értelmét szétdarabolni ezt az egységes egészet.
Nincs módunk komplex, minden részletre kiterjedő elemzésre sem, inkább a színdarabokban szereplő alakok jellemzésén keresztül próbálok kedvet csinálni ezekhez a művekhez.
Amint az a Főtitkárok című színműből kiderül, Rákosi Mátyásnak nagyon kellett vigyáznia, mert egy amerikai látogatásakor együtt fényképezkedett Truman elnökkel Gerő pedig azt állította, Sztálin ezért nagyon meg fog haragudni rá. Spiró ezzel az epizóddal magyarázza, miért is volt Rákosi annyira túlkompenzatív. Rákosi itt a hithű kommunista, a hatalmi játszmák mestere, afféle huszadik századi III.Richárd, akinek egyetlen célja van: a hatalom mindenáron való megtartása. Kádár pedig megrögzött opportunista, ő is a hatalmat akarja, de nem erővel, hanem manőverezéssel, a szavak csavarásával, sokszor az áldozat póz túlhangsúlyozásával. Rajkot lelkileg terrorizálja ( tehát nem igaz a köztörténetben mindmáig jelenlevő nézet, miszerint Kádár próbálta megalkuvásra bírni Rajkot). Amikor aztán Kádár is áldozatául esik a megtorló gépezetnek, rettenetesen szenved, összetöri a cella berendezését.

A Nagy Imre- féle fordulatnak köszönhetően engedik ki, de idekint a megalkuvó természete megmarad, azonnal hízelegni kezd Rákosinak. 56 után is opportunista, hiába vesz részt a Nagy Imre- kormány nem egy tettében, szépen eltüntet mindenkit, aki csak terhelő vallomást tehetne rá. Még Tamáska Mária, a felesége is hülyének nevezi őt, amiért elvállalja az 56-os forradalom után megtépázott Magyarország vezetését.
Spiró demitizálja Kádárt, és ez jó. Jó olvasni. Ugyanakkor túllép a " véres kezű szörnyeteg" toposzán is, a valódi embert ábrázolja, szerintem hitelesen.
Nagyon érdekesek a mellékalakok. Rajna, a szadista, igazi hithű kommunista ávós, vagy a fanyar humorú, ironikus világlátású Lukács, vagy a kommunista módon prűd Ságvári Ágnes egy-egy felvillanása azonosítja igazán az Olvasót/Nézőt az adott történelmi korral. Valahogy azt érzem, hogy: igen, ez így történhetett. Igen, pont ezt mondhatta Rajna, vagy Szilágyi, vagy Maléter. Drámától pedig pontosan ezt várja az ember:a katarzisértékű hitelességet. Ezt pedig Spiró György megadja nekünk. És ennél többet egy drámaíró nem adhat. A Sajnálatos események remek könyv, kitűnő munka, példaértékű lehet minden, történelmi témájú drámát író alkotó számára.

...hogy aztán a rendező és a színészek mit kezdenek a kitűnő nyersanyaggal, az már más kérdés. 

Scolar Kiadó, 2020.