Szécsi Ferenc:Hegedűszóló

 Szécsi Ferenc a két világháború közti időszak ismert magyar költője volt. Nem tartozott sem a népies,sem az urbánus,sem a nyugatos körhöz. Szécsi Ferenc az olasz kultúra és nyelv szerelmese volt,rengeteg magyar költőt fordított le olasz nyelvre,köztük Petőfit is.

Saját kötetei közül a harmadik,a  Hegedűszóló című aratta a legnagyobb sikert. A könyvet alkotója a világhírű hegedűművész,Paganini emlékének ajánlotta. A kötet verseire sajátos harmónia jellemző,melyet Szécsi Ferenc csak és kizárólag Itáliában lel fel. Az ég kék,a folyók és tengerek tiszták,az emberi érzelmek és gondolatok pedig megszületnek,kivirágoznak,aztán elenyésznek. Ember és természet harmóniában van,minden,ami negatív,ami diszharmonikus,az odébáll. Nagyon sok a szonettformában írt költemény.

S hogy ez az álomvilág nem volt a szó hétköznapi értelmében igaz?Ez igaz. A Hegedűszóló 1925-ben jelent meg. Magyarország még nem heverte ki a trianoni sokkot. Kellett az embereknek a menekülés,egy kis lazítás abban a szomorú,kevés reménységet rejtő világban. Szécsi Ferenc versei andalítólag hatottak az értékeit vesztett polgárság számára. Azt se feledjük,hogy akkoriban Olaszországban sem volt minddn rendben a politika terén...

Hiszen ma is menekülünk. Vagy nem? Csak ma nem itáliai hegedűszóló által,hanem vizuális ingerek által. Végül is ugyanaz...