Silvano Merolle:Versek

 Silvano Merolle a hétköznapi válóságban soha nem is létezett- ugyanis írói álnévről beszélünk. A kis Umberto Mantelba 1906.szeptemberében született egy Fonatana Liri nevű olasz kisvárosban. Középosztálybéli család, az ifjú Umberto folytatva a hagyományokat, vegyészmérnök lesz. De az a bizonyos költői véna, az ott mocorog benne. A második világháború traumája aztán szépen felszínre hozza belőle a költőt, és 1946-ban megjelenik első verseskötete, a Liriche, szabad és pontos magyar fordításban: Versek. A költő pedig:Silvano Merolle. A vegyész-szakmában akkoriban nem nézték szívesen, ha valaki versekkel múlatja az időt..

Szó sincs arról, hogy egy ambíciózus, fiatal, merész, világmegváltó szándékú költő műveit olvasnánk ebben a vékonyka könyvben. Kifejezetten érett, higgadt verselés, valami furcsa, a mediterrán országok költőitől többnyire idegen középutasságra törekvés jellemzi a verseket. Édes, jóleső kiegyensúlyozottság, a remény, hogy a nagy történelmi megrázkódtatások után a világ visszatér a normális kerékvágásába, az emberek pedig újból megmutatják magukból a jót. 

Miről is szólnak Merolle versei? Ha tematikailag csoportokra osztjuk őket, nagyjából az alábbi kategóriákat találjuk:
- Természetesen, már a megjelenés évszámából is adódóan, a világháború okozta sebek, özvegyek, elárvult gyerekek poetizálása- a szó jó értelmében.  Merolle született humanista. A történelem sebeit szerinte az új nemzedéknek kell begyógyítania. 
- Kereszténység, Isten, illetve a vele való személyes kapcsolat kialakítása. A szertartásokra korlátozódó, formális, ünnepélyes vallásosság megvetése.
- Tájak: nemcsak az európai költészetben megszokott " sima" tájleíró versek, hanem táj és ember kapcsolatát kifejező alkotások. Talán a mi József  Attilánkra hasonlít abban- de tényleg csak ebben!- hogy a városi, emberalkotta tájat is tollhegyére tűzi. 
- Szerelem. Nagyon érdekes, ahogy egy 40 éves, mégis pályakezdő költő megverseli a szerelmet. Van benne valami ős-mélyen rejtező, vadonban egyedül bolyongó lelkiség. 

Nagyon ajánlom minden irodalomkedvelő, ugyanakkor az olasz nyelvet legalább középszinten beszélő Olvasónak ezt a könyvet. Magyarul ugyanis még nem jelent meg. Talán lesz olyan könyvkiadó, amely így, közel 70 év távlatából, lát fantáziát egy ilyen verseskötetben. Merolle versei a huszadik századi olasz és egyben európai irodalom elfeledett alkotásai. Próbáljuk őket visszahozni az irodalmi köztudatba!