Visky Árpád:Kitelepítés

 Visky Árpád: Kitelepítés című könyve a huszadik századi kommunista diktatúrák okozta szenvedésről szól. A történelem borzalmai, torzított valósága belép egy romániai magyar református lelkész családjának életébe. Ám ugyanakkor megjelenik a műben az emberség, az elnyomott lélek olykori lázadása, gyakori alkalmazkodása. Nem szégyellem bevallani: volt, hogy könnyeztem olvasás közben. Megkönnyeztem a csodát, azt az életerőt, mely a legnehezebb pillanatokban, a legreménytelenebb órákban és a legteljesebb kiszolgáltatottságban is megőrzi emberi valóságát. 

A Kitelepítés, mint életrajzi ihletettségű regény, voltaképpen több, egymással összefonódó történet- mint ahogy a történelem is összefonodó történetek kusza halmaza. Egy romániai magyar református lelkészt a kommunista diktatúra koncepciós perben börtönre ítél, s ahogy az ott, abban az abszurd diktatúrában szokás:ilyenkor a családot is kitelepítik. Méghozzá egy " Istentől elhagyott" vidékre, a szúnyogos Duna deltájába, messze mindentől, egy anti-civilizációs közegbe. A felnőttek kegyetlen kényszermunka és minden egyéb kizsákmányolás áldozatai lesznek, a gyermekeket pedig próbálják a kommunista tanítónők agymosottá nevelni- de a diktatúra még erre sem alkalmas. Aztán az apa amnesztiával szabadul, de utána is gyanús a diktatúra szemében, mint ahogy gyanúsak a gyermekei is. Egyrészt vallásos- a kommunista diktatúra szemében ezáltal potenciális ellenfél- másfelől a magyar nemzeti kisebbséghez tartozik, ez pedig duplán gyanús. Egy család leéli az életét a gyanú árnyékában. A gyanú, mondhatnánk, a regény titokzatos főhőse. A diktatúra sötét történelmének mozgatóereje.
A másik történet az anyáé, aki minden áldozatot meghozva, gyermekeiért mindent megtéve, vállalva a mindennapos megaláztatást, úgy döntött: még ilyen körülmények között is tisztességesen felneveli gyermekeit, és csak annyi kompromisszumot köt az illegitim diktatorikus hatalommal, amennyi az életben maradáshoz  feltétlenül kell. Ezt az anyát a táborban lévő őrök mindennap megalázzák, kegyetlen munkát végeztetnek vele, nagyon kicsi élelmiszeradagot kell beosztania a sok gyerek és önmaga között- az anya mégis vállalja a harcot, börtönben lévő férjéért, gyermekeiért, magyarságáért. Ugyanilyen tragikusan felemelő sors a Márika/Nényu sorsa: ő a hűséges cseléd, aki nem hagyta el gazdája családját a legnehezebb időkben sem, hanem követte őket a lágerbe, önként vállalta a kiszolgáltatott sorsot. Amikor négy év múlva eljön az amnesztia, Nényu már nehezen tud újra szabad lenni, kényszeres cselekvéseket végez, kényszeresen védelmez,annyira szokatlan neki a szabadság. Ez is a kommunista diktatúrák tragédiája. 
És végezetül a következő, legtragikusabb történet magáé az elbeszélőé, a gyermeké. Nem lehetett igazi gyermekkora. Nem ismerte az apai hangot, az apai érintést, az apai magatartásformát. Rendes iskolába nem járhatott, csak olyanba, ahol a tanítónő rendszeresen megalázta. Még felnőttkorában is vannak bizonyos utóhatások a lelkében. Bár igaz, hogy nehéz külső körülmények közepette a gyermeki fantázia, a szürreális képzelet ( mely a regényben olykor a túlzó leegyszerűsítéssel mágikus realizmusnak elkeresztelt elbeszélési stílusban manifesztálódik) olykor-olykor enyhíti a mindennapok szenvedéseit, de a gonosz realitásától senki nem menekülhet. Főleg az nem, aki a legártatlanabb. 

Visky András: Kitelepítés című könyve tiltakozás mindenfajta diktatúra, mindenféle elnyomás, bármilyen ideológia jegyében megkovácsolt antihumánus társadalmi- politikai rendszer ellen. Ajánljuk mindenkinek, aki szeretne kicsit többet tudni arról, hogyan érintette a hétköznapi embereket a történelem, mi mindent kellett kiállni annak, aki túl akart élni egy kegyetlen diktatúrát. 
Az is eszembe jutott, hogy mostanában nagy vita megy arról, hogy a kortárs irodalomból mely műveket is olvassák el az érettségizők.Visky András kitűnő könyvét olvasva annyit fűznék ezekhez a vitákhoz: lenne egy javaslatom...

Jelenkor Kiadó, 2022.