Alessandro Manzoni:A jegyesek

 Alessandro Manzoni a 19.századi olasz romantika vezéralakja,Jókai kortársa. Jegyesek című regénye bevonult az európai irodalomtörténetbe. Magyarországon talán kevésbé issmerik ezt a kónyvet,sőt,irodalomtanításunk az egyénként igen eredeti személyiségű íróról is megfeledkezett. Ezért közlök most itt,ebben a kónyvajánlóban,egy rövid spoilert. 

Az író,azaz Manzoni,éppen egy tizenhetedik szazadi itáliai kéziratot tanulmányoz. Nem sok öróme van benne:a krónika tele van stilisztikai hibákkal,nyelvezete durva, ömlengö,dagályos,mondatai végtelen hosszúak,olykor logikátlanok. Valami azonban van ebben a történetben,ami megfogja a 19.század íróját. Manzoni levéltári kutatásokat végez,elolvas sok könyvet a 17.századi Itália történelméről,utánajár a krónikában szereplő személyeknek,végül alapos háttértudással  felfegyverkezve belevág a történetbe. Amely egy csodálatos,igazi 19.századi tájleírással kezdődik,melyből a Comoi-tavat és vidékét,a különleges Fűrészhegyet ismerhetjük meg.A jámbor és békés életet élő vidéki plébános,don Abbondio,éppen hazafelé tart sétájából,amikor is aggódva látja,hogy várnak rá. Méghozzá nem is akárkik,hanem két brávó. A brávók olyan emberek voltak,mint nálunk a betyárok:raboltak a szegényektől,verekedtek,lövöldöztek. Manzoni ismertet néhány olyan törvényt,melyet a fejedelmek a brávók ellen hoztak,majd sommásan értékel:egyik ilyen törvénynek sem lett foganatja. Mihelyst ugyanis egy brávó érezte,hogy elfogás fenyegeti,beállt egy nagybirtokos szolgálatába. A hatalmaskodó főuraknak egész kis brávó-hadseregük volt,melyek olykor véres csatákat vívtak egymással.Itália azon része a 17.században a spanyol király fennhatósága alá tartozott(az egységes Olaszország csak a 19.század 2.felében jön létre)

A két,igencsak magabiztos fellépésű brávó arra próbálja kényszeríteni don Abbondiót,hogy ne adja össze Renzo Tramaglinót és Lucia Mondellát. Valamit találjon ki,mellyel kibújik e kötelezettség alól. Mégpedig gyorsan és hatásosan,mert gazdájuk,don Rodrigo,szeretné,ha ez a frigy sosem jönne létre. Don Rodrigo a legrettegettebb főúr a környéken,mindenki fél tőle,élet és halál ura,nem mellékesen az egyház olykor bőkezű támogatója. Szegény don Abbondio nem mer szembeszállni vele. Mindenféle liturgikus szabályokra hivatkozva,eközben sűrűn elnézést kérve közli Lorenzoval(azaz Renzoval),hogy az esküvő most vasárnap nem lehetséges,hanem csak két hét múlva. Lorenzo nem buta fiú,tisztában van azzal,hogy is mennek a dolgok a világban. Közli Luciával,hogy don Rodrigo nyomására a házasság valószínűleg meg fog hiúsulni. Lucia ekkor sírva bevallja,hogy az arrogáns főúr pár nappal azelőtt leszólította az utcán és úgy viselkedett,mint akinek tetszik a lány. Lorenzo erre,mint igazi heves természetű olasz fiatalember,kést ragad,hogy ő majd megmutatja ennek a Rodrigónak,hogyan is kell viselkednie. Ám közbelép Lucia édesanyja,Agnes,aki javasol Lorenzonak egy városi úgyvédet,aki már többször is segített a szegényeken. Négy egész malacott visz Lorenzo ajándékba a városi ügyvédnek,de az először brávónak nézi. Amikor megtudja,hogy don Rodrigoval kellene szembeszállnia az elszaladztott házasság ügyében,azonnal kihátrál,még a malacokat is visszaadja. Ennyire félnek az emberek,még az ügyvédek is,a kegyetlen földesúrtól! Agnes asszony,utolsó lehetőségként egy magasrangú kapucinus szerzeteshez,Cristoforo atyához fordul. Neki is vannak nézeteltérései don Rodrigóval,vállalkozik arra,hogy felkeresse a földesurat saját palotájában. Rodrigo éppen az úri becsület szabályairól vitatkozik Tasso műve alapján-spoiler itt vége.

Manzoni műve egy másik korba,másik világba vezet el bennünket. A 17.századi Itália szenvedélyes,sokszor irracionálisnak tűnő közegébe,melyet áthat az önkény és a korrupció. Ajánlom ezt a könyvet a történelem és az irodalom valamennyi kedvelőjének. Sajnálatosnak tartom,hogy nálunk oly kevesrn ismerik ezt a megjelenése idején kultregénynek,irodalmi bestsellernek számító művet. 

Fordította Révay József. Európa Könyvkiadó,1975. A Világirodalom Remekei sorozat