Könyvekről mindenkinek

 Kazuo Ishiguro a modern japán irodalom egyik legismertebb szerzője, 2017 irodalmi Nobel-díjasa. A dombok halvány képe című regényében- történetekbe ágyazva természetesen- az emberi érzések végtelen árnyalatát fedezi fel, mutatja be nekünk, Olvasóknak. Kazuo Ishiguro empátiája, humanizmusa példaként állítható a jövő irói generációi elé. De nemcsak emberi történetekkel, hanem téren-időn átívelő jelenségekkel, folyamatokkal találkozunk ebben a regényben.  Az alábbi könyvajánlóban közlünk egy rövid spoilert a könyvről. De különös nyomatékkal kell hangsúlyoznunk, hogy nem önmagában a történet a lényeg. Hanem az emberek, karakterek gesztusai, a tekintetek, a keleties maghajlások- és mindazok, amik megtörténhettek volna, de valami imatt elmaradtak.  A cselekmény igazából két történet elválaszthatatlan egybefonódásából akalul ki. Az első történet a második világháború után játszódik. Japán elveszítette a háborút,két atombombát is ledobtak területére. Nagaszaki, a második atomba célpontja, a h

Mi, " anyaországi" magyarok, még rendszerváltás után harminc évvel is hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy aki erdélyi, annak valami másféle nemzettudata van, furcsa kincseket dugdos a szatyrában, és ha megszólal, már az első névelőnél halljuk a Kárpátokat muzsikálni. Szívüknek van színe és visszája. Éppen Aniszi Kálmán könyve bizonyítja be, hogy ezzel a rossz értelemben tradicionalista "erdélyimagyar" képpel le kell számolnunk. Mert aki erdélyi és magyar, ugyanúgy a nulláról indul, mint mindenki más. Szellemi életét végsősoron mindenki maga alakítja, bár nem árt, ha jó örökséget kap ( nem mindegy, mi esik a fejedre, ha nekimégy a szekrénynek: vodkásüveg vagy a Jókai-összes...). Az erdélyi magyar embernek ugyanúgy meg kell küzdenie nemzettudata kialakításáért, mint bármely nemzet bármely fiának. Mert az erdélyi magyar is ugyanúgy látja a dolgok színét és visszáját, mint bármely nemzet bármely fia. Csak akkor vagyunk különlegesek, ha megdolgozunk érte. Aniszi Józse