Könyvekről mindenkinek

 A szociográfia nagyon fontos irodalmi műfaj. Megmutatja az Olvasóknak az egyes társadalmi csoportok életét, különleges embereket ismerhetünk meg általa. Csakhogy eléggé gyakran előfordul, hogy a hatalom, ilyen vagy olyan módon, manipulálja a szociografikus írókat, magyarán: nem mondhatják el a teljes igazságot. Pontosan ez történt az Írószemmel 1973 című kötetben is.  A dunántúli, pár száz lakosú Gerjen község, a kollektív gazdálkodásnak köszönhetően már annyira modernizálódott, hogy lassan eléri az európai szintet? Ugyan, ezt nem gondolta komolyan Szekulity Péter, az Európa közel van című írás szerzője sem. Kunszabó Ferenc sem írhatta le, hogy a téeszelnökök jelentős része ( különösen az első generációsok, a negyvenes években kijelöltek), egyszerűen alkalmatlan volt feladatára. Inkább megkülönböztetett három típusú elnököt: a gazda típusút, a káder típusút és a menedzser típusút, ez utóbbi már nem osztotta az ötvenes évek voluntarista elképzeléseit. Varga Domokos pedig " tátotta

A Galambos István és Horváth Gergely Krisztián által szerkesztett tanulmánykötet a magyar történelem tragikus időszakával ismerteti meg az Olvasót. Bár a történeti köztudatban az él, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc után, a Kádár-konszolidáció idején a falvak népével jól bántak, a kötetből kiderül, hogy ez nem igaz. Az 1958-1962.közötti időszak a falusi téeszek újraalakításának időszaka. (1953-ban, a Nagy Imre-kormányprogram bejelentésekor, sok termelőszövetkezet feloszlott, vagy egyszerűen a parasztok kiléptek). S '56 után, az újra megszilárduló kommunista hatalom idején, a tsz-újjáalakítás eszközei ugyanazok voltak, mint a Rákosi-korszakban: erőszak, zsarolás, adóztatás, a rokonok hátrányos helyzetbe hozása, gyakran elbocsátása. Az életmód megnehezítése ( pl. csak a téesztagoknak jár ingyenes orvosi ellátás, gyógyszer, óvoda...) Kitűnő tanulmányokat olvashatunk a magyarországi gyapottermelés ál-sikereiről és valódi kudarcairól, megtudhatjuk, hogyan védekeztek a Jás