Könyvekről mindenkinek

A könyv alcíme:Az oktatás jelentősége az összeomlás korában  Azt, hogy a fejlett országok oktatási rendszere hosszú évek óta válságban van, már számtalan oktatáskutató és gyakorló pedagógus jelezte és jelzi folyamatosan. De mi az oka ennek a válságnak? A legtöbb szakértő pedagógia, legfeljebb szociológiai érveket és jelenségeket hoz fel válaszként. Ahmed Afzaal: Tanítás alkonyat idején című könyvében sokkal komplexebb, egész gazdasági-társadalmi-politikai valónkat érintő választ fejt ki. Az USA-ban élő Szerző e könyvet elsősorban felsőoktatásban dolgozó tanároknak írta, de szívesen ajánlja közép- és alsófokú oktatás szintjén dolgozó pedagógusoknak is. Recenzens szerint ezt a könyvet a világ minden pedagógusának el kellene olvasni.  Melyek az oktatás globális válságának jelei? Egyre érdektelenebb és egyre kevesebbet tudó diákok, az egyetemek átpolitizálódása, kiégett tanárok, a bölcsészettudományok és művészeti ismeretek degradalódása. Recenzens megdöbbent, mikor olvasta, hogy ...

Sri Auribindo (1872-1850) a 19. század egyik nagy szellemi-vallási integrátora volt, küldetésének tekintette, hogy összekapcsolja az indiai jóga ( ahogy ő mindig írta:Yoga) három útját: a szeretet, a tudás és a munka jógáját. Mint az Bases of Yoga című könyvéből kiderül, Sri Auribindo a jógát teljes egészében szellemi tevékenységnek fogta fel, még a munka jógája is inkább valamiféle önmagunkon és környezetünkön való szellemi munkát jelent, semmint tényleges fizikai tevékenységet. Úgyhogy ez az 1977-ben megjelent könyv nem ajánlható az unatkozó háziasszonyoknak, fogyni vágyóknak, ajánlható viszont az angolul jól tudó, önmagát kereső, feladatot remélő európai embernek. xxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is! mediaszemle.blogspot.com

Paul Johnson konzervatív történész és újságíró. Ez a két tény meghatározza könyveinek stílusát, mondanivalóját. Az értelmiségiek című könyvben azt vizsgálja, miféle emberek voltak azok, akik a 19-20. században a közvéleményt formálták- vagy formálni kívánták- könyveikkel, újságcikkeikkel, beszédeikkel.  A Johnson által felrajzolt kép nem túl rózsás. A véleményvezér értelmiségiek közül szinte mindenkinek probléma volt a szexuális életével ( ez jelenthet impotenciát vagy épp annak ellenkezőjét), hiperaktív gyerek módjára nem tudtak egy dologra koncentrálni ( különösen Tolsztoj esetében emeli ezt ki a Szerző), egyesek imádták a pénzt, már-már kultikus imádattal, mások abszolúte járatlanok voltak a világ dolgaiban ( ennek ellenére politikai cikkeket írtak), és mindegyikükre ( Tolsztoj, Ibsen, Sartre, Russell) jellemző volt valami gyomorforgató értelmiségi fölény, valami elképesztő elkülönülési vágy az egyszerű emberektől, hamis küldetéstudat, mondhatni: megszállottság. Legtöbbjük mé...