Raymond Aron: Tanulmány a szabadságjogokról
Napjainkban soha nem látott módon került a politika ill. a társadalmi párbeszéd középpontjába a szabadság kérdése. Mi a szabadság, kinek jár, mennyi jár, és hogyan kell vele élni? Meddig terjednek az emberi jogok? Hol a határ szabadság és szabadosság között? Ezek a kérdések bennünket, a 21. század embereit igencsak foglalkoztatják, s a mainstream médiumokból többnyire sematikus válaszokat kapunk. Vagy liberalizmust, vagy antiliberalizmust.
Raymond Aron huszadik századi francia politológus Tanulmány a szabadságjogokról című könyvében ( amely a Berkeley Egyetemen tartott előadássorozat összefoglalója) igyekszik árnyalni a képet. Az első dolog, amit meg kell értenünk, az az, hogy a szabadság nem pusztán politikai szabadság, nem egyszerűsíthető le egyik vagy másik divatos politikai eszmeáramlatra. A szabadság fogalmát senki nem sajátíthatja ki, sem egy nemzet, sem egy hatalom, sem pedig egy magát prófétának tévesztő értelmiségi. Aron főleg Tocqueville és Marx e téren kifejtett munkásságát elemzi, s ha egy mondatban meg kellene ragadnunk a Szerző hitvallását, akkor a 22 .oldalra kell lapoznunk. Itt olvasható az alábbi Tocqueville-idézet:
" Egyedül a szabadság képes kiszakítani őket a pénz bűvöletéből...hogy minden pillanatban észrevétesse velük a felettük lévő és mellettük álló hazát; egyedül a szabadság helyettesíti néhanapján a jólét iránt érzett szerelmet energikusabb és magasabbrendű szenvedélyekkel és segít hozzá a gazdagság megszerzésénél nagyobb célok iránti ambíciókhoz....".
Tehát: a szabadság nem igenli, hanem éppenhogy ellenzi a szélsőséges kapitalizmust- és ezzel együtt a hedonista liberalizmust is.
Legalábbis Tocqueville szerint.
Szerintem is.
( Ford.: Csizmadia Sándor. Raymod Aron társaság- Tanulmány Kiadó, Pécs, 1994.)
Raymond Aron huszadik századi francia politológus Tanulmány a szabadságjogokról című könyvében ( amely a Berkeley Egyetemen tartott előadássorozat összefoglalója) igyekszik árnyalni a képet. Az első dolog, amit meg kell értenünk, az az, hogy a szabadság nem pusztán politikai szabadság, nem egyszerűsíthető le egyik vagy másik divatos politikai eszmeáramlatra. A szabadság fogalmát senki nem sajátíthatja ki, sem egy nemzet, sem egy hatalom, sem pedig egy magát prófétának tévesztő értelmiségi. Aron főleg Tocqueville és Marx e téren kifejtett munkásságát elemzi, s ha egy mondatban meg kellene ragadnunk a Szerző hitvallását, akkor a 22 .oldalra kell lapoznunk. Itt olvasható az alábbi Tocqueville-idézet:
" Egyedül a szabadság képes kiszakítani őket a pénz bűvöletéből...hogy minden pillanatban észrevétesse velük a felettük lévő és mellettük álló hazát; egyedül a szabadság helyettesíti néhanapján a jólét iránt érzett szerelmet energikusabb és magasabbrendű szenvedélyekkel és segít hozzá a gazdagság megszerzésénél nagyobb célok iránti ambíciókhoz....".
Tehát: a szabadság nem igenli, hanem éppenhogy ellenzi a szélsőséges kapitalizmust- és ezzel együtt a hedonista liberalizmust is.
Legalábbis Tocqueville szerint.
Szerintem is.
( Ford.: Csizmadia Sándor. Raymod Aron társaság- Tanulmány Kiadó, Pécs, 1994.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése