Tomasso Campanella: A Napváros

Tomasso Campanella istenes életű szerzetes 1602-ben, az inkvizíció börtönében írta Napváros című utópisztikus könyvét. Egy olyan társadalmat rajzol Olvasói elé, melyben a vezérelv az abszolút igazság.
Mindenki egyenlő, és mindenki dolgozik. A munkát, a mesterség gyakorlását tartják igazi nemesemberhez méltó feladatnak, nem a henyélést. A Nap a főisten, de vannak kisebb istenek is, mégpedig az emberi kreativitás különböző területei, pl. Fizikus, Retorikus stb. A gyermekeket közösségben nevelik, megtanítják mesterségre, humán- és természettudományokra. Mindenki azt a mesterséget vagy tudományt műveli felnőttkorában, melyre gyermekkorában legalkalmasabbnak bizonyult.
Nagyon alaposan szabályozzák a gyermeknemzést. Kiválasztják, melyik férfi melyik nővel passzolna leginkább. Háromnaponta lehet közösülni.
A biblikus vallást becsülik, a keresztény egyházakat kevésbé. Elfogadják a eredendő bűn tanát. A jelenlegi emberi világ romlott, de az igaz keresztények boldogok.

Vajon szeretnénk ilyen közösségben élni? Ízlés kérdése. A biblikusság persze vonzó, de ott vannak azok az életmódbeli sajátságok, melyek egy túlszabályozott autokrácia jegyeit hordozzák. Ennek ellenére A Napváros vonzó utópia, ráadásul nem is túl terjedelmes, érdemes elolvasni.

( Ford.Sallay Géza. LAZI Könyvkiadó, Szeged, 2002.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása