Heller Ágnes: Az ösztönök. Az érzelmek elmélete
Két kitűnő tanulmány egy kötetben. Heller Ágnes a könyv megjelenése idején a magyar filozófiatudomány egyik reménysége volt. Az ösztönök illetve Az érzelmek elmélete ennek megfelelően lenyűgözően okos, és elképesztően tudományos.
Heller Ágnes arra a kérdésre keresi a választ, hogy az ember ösztönlény-e. Azaz: az érzelmek és az inttelektus az ösztönből fejlődtek-e ki, vagy egészen önálló emberi " jellemvonásoknak" tekinthetők. A tét óriási. Ha ugyanis az ember ösztönlény, akkor voltaképpen bizonyítást nyert az evolúció. Ha nem, akkor az ember egyedi, semmi máshoz nem hasonlítható lény.
A 21. századi keresztény Olvasó számára ez egészen triviálisnak tűnik, mi a jó válasz, de Kádár idején, a materializmus tombolásakor efféle kérdéseket még felvetni sem volt ildomos. Heller Ágnes nagyon érdekes végkövetkeztetésre jut. elutasítja az ösztönök meglétét tagadó, illetve az ösztönök egyeduralmát hirdető pszichológiai elméleteket. Szerinte az ember ösztön- maradványokkal rendelkezik, de ezek annyira differenciáltan, egyéntől és szociokulturális környezettől függetlenül jelentkeznek, hogy igazából az ember nem tekinthető ösztönlénynek. Talán legjellemzőbb a 62. oldalon leírt kísérlet: 210 páciensbe adrenalint injekcióztak. A kísérleti alanyok egymástól teljesen eltérő reakciókról számoltak be, sőt, olyan is volt, aki nem érzett semmilyen változást.
Heller Ágnes nem megy tovább következtetéseiben, hogy tudniillik, ha az ember nem ösztönlény, akkor micsoda. Feltehetően a kor kultúrpolitikusai nem örültek volna ha Szerző megteszi a rögös úton további lépéseket. Így is nagyszerű a könyv: tagadja a pavlovi elmélet mechanikusan alkalmazható voltát.
Csak a nyelvezet ne lenne ennyire száraz...
Gondolat, 1978.
Heller Ágnes arra a kérdésre keresi a választ, hogy az ember ösztönlény-e. Azaz: az érzelmek és az inttelektus az ösztönből fejlődtek-e ki, vagy egészen önálló emberi " jellemvonásoknak" tekinthetők. A tét óriási. Ha ugyanis az ember ösztönlény, akkor voltaképpen bizonyítást nyert az evolúció. Ha nem, akkor az ember egyedi, semmi máshoz nem hasonlítható lény.
A 21. századi keresztény Olvasó számára ez egészen triviálisnak tűnik, mi a jó válasz, de Kádár idején, a materializmus tombolásakor efféle kérdéseket még felvetni sem volt ildomos. Heller Ágnes nagyon érdekes végkövetkeztetésre jut. elutasítja az ösztönök meglétét tagadó, illetve az ösztönök egyeduralmát hirdető pszichológiai elméleteket. Szerinte az ember ösztön- maradványokkal rendelkezik, de ezek annyira differenciáltan, egyéntől és szociokulturális környezettől függetlenül jelentkeznek, hogy igazából az ember nem tekinthető ösztönlénynek. Talán legjellemzőbb a 62. oldalon leírt kísérlet: 210 páciensbe adrenalint injekcióztak. A kísérleti alanyok egymástól teljesen eltérő reakciókról számoltak be, sőt, olyan is volt, aki nem érzett semmilyen változást.
Heller Ágnes nem megy tovább következtetéseiben, hogy tudniillik, ha az ember nem ösztönlény, akkor micsoda. Feltehetően a kor kultúrpolitikusai nem örültek volna ha Szerző megteszi a rögös úton további lépéseket. Így is nagyszerű a könyv: tagadja a pavlovi elmélet mechanikusan alkalmazható voltát.
Csak a nyelvezet ne lenne ennyire száraz...
Gondolat, 1978.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése