Thomas S. Kuhn:A tudományos forradalmak szerkezete
A köztudatban a tudósokról még mindig a magányos felfedező képe él. Egy fanatikus, aki ül a padlásszobában és kísérletezik, míg végül felfedez egy anyagot, egy jelenséget. Ezzel megváltoztatja a világot, nem sokkal később pedig meghal, az alkohol valamely betegségében...
Thomas S. Kuhn korszakalkotó könyve megcáfolja ezeket a közhelyeket. A tudományos forradalmak szerkezete a tudományszociológia egyik alapműve, megkerülhetetlen a gyakorló tudományos kutatók számára is. A legfontosabb ,amit tudatosít az Olvasóban: az új tudományos eredmények mindig valamilyen régi eredmény talaján csíráznak. Nem is forradalomról kellene itt beszélni, hanem szerves fejlődésről. Kuhn nagyon gyakran, talán túlzottan is gyakran használja a paradigma fogalmát. A tudományos forradalom voltaképpen új paradigma.
Sajnos, felsőoktatásunk műhelyeiben még mindig vita tárgyát képezi az, hogy tudomány-e a társadalomtudomány. Aki kíváncsi egy valóban mértékadó álláspontra, ki ne hagyja ezt a könyvet!
Kuhn nagyon alaposan tárgyalja a kézikönyvek szerepét. Ez azért fontos, mert sok egyetemi oktató még mindig úgy vélekedik, hogy a jó szakkönyv legalább 500 oldal. Kuhn szerint a kézikönyvek mindig valamilyen tudományos forradalom utóhatásaként készülnek- tehát akkor, mikor már letisztázódott az új eredmény. A 21.század gyakorlata teljes mértékig igazolja Kuhn nézeteit: manapság a tudomány inkább a folyóiratok hasábjain, semmint a kézikönyvekben zajlik.
Ajánljuk ezt a könyvet minden tudósnak és áltudósnak, egyetemistának és egyetemi tanárnak. Kuhn elképesztő dolgot művel: helyére illeszti a tudományt. És ez is egyfajta tudomány.
Osiris Kiadó, Budapest,2000
Thomas S. Kuhn korszakalkotó könyve megcáfolja ezeket a közhelyeket. A tudományos forradalmak szerkezete a tudományszociológia egyik alapműve, megkerülhetetlen a gyakorló tudományos kutatók számára is. A legfontosabb ,amit tudatosít az Olvasóban: az új tudományos eredmények mindig valamilyen régi eredmény talaján csíráznak. Nem is forradalomról kellene itt beszélni, hanem szerves fejlődésről. Kuhn nagyon gyakran, talán túlzottan is gyakran használja a paradigma fogalmát. A tudományos forradalom voltaképpen új paradigma.
Sajnos, felsőoktatásunk műhelyeiben még mindig vita tárgyát képezi az, hogy tudomány-e a társadalomtudomány. Aki kíváncsi egy valóban mértékadó álláspontra, ki ne hagyja ezt a könyvet!
Kuhn nagyon alaposan tárgyalja a kézikönyvek szerepét. Ez azért fontos, mert sok egyetemi oktató még mindig úgy vélekedik, hogy a jó szakkönyv legalább 500 oldal. Kuhn szerint a kézikönyvek mindig valamilyen tudományos forradalom utóhatásaként készülnek- tehát akkor, mikor már letisztázódott az új eredmény. A 21.század gyakorlata teljes mértékig igazolja Kuhn nézeteit: manapság a tudomány inkább a folyóiratok hasábjain, semmint a kézikönyvekben zajlik.
Ajánljuk ezt a könyvet minden tudósnak és áltudósnak, egyetemistának és egyetemi tanárnak. Kuhn elképesztő dolgot művel: helyére illeszti a tudományt. És ez is egyfajta tudomány.
Osiris Kiadó, Budapest,2000
Megjegyzések
Megjegyzés küldése