Oláh Gábor:Petőfi Sándor
A mindössze 20 oldalas értekezés ( azért a könyveknél tárgyaljuk, mert jelentős súlyú) tartalma ennyiben foglalható össze: egyik zseni egy másik zseniről. A tragikusan fiatalon elhunyt debreceni költő, Oláh Gábor esszéje Petőfi Sándorról nagyon lírai, ugyanakkor igencsak eredeti megállapításokat tartalmaz. Kopogtat a tehetség az 1923-ban megjelent művön.
Oláh Gábor szerint Petőfi maga is műalkotás: kötő, szép ,mély, művészi életű. Szerző szerint Petőfinél ez tudatos szándék volt ( ezt a nézetet ferdítették el később olyan irodalmárok, akik azt állították, hogy Petőfi " menedzselte", " megcsinálta" önmagát. Oláh idáig nem megy el, csak azt a fajta ösztönösséget tagadja, amelyet már a kortársak is- hol elismerőleg, hol a bírálat szándékával- felróttak Petőfinek. Petőfi- recenzens véleménye szerint- egyáltalán nem volt marketingember, bizonyítja ezt képviselőválasztási kudarca is.
Egy másik, amit Oláh kiemel Petőfi Sándor művészetében: az egyszerűség. "Petőfi képein nem ül homály:nem elmosódó színfoltok, sem fátyolon keresztül rémlő arcok ezek, hanem éles vonalakkal, erősen határozott alakok". Azt gondolom, ez még a 21. században is vállalható értékelés:sokan pont azért nem szeretik Petőfit, főképp a tizenévesek közül, mert túl egyszerűnek tartják. Azért ehhez lenne néhány megjegyzésem- de az már alaposan szétfeszíti egy könyvajánló kereteit.
Oláh Gábor műve a Petőfi-kutatás egyik alappillére- kellene, hogy legyen. Hogy mégsem vált azzá, az köszönhető az egymást váltó irodalompolitikai kurzusoknak, mely Oláh Gábort nem tudta elhelyezni sehová. Itt egy lehetőség: Oláh Gábor kiváló irodalomértő.
Ez nem elég?
Oláh Gábor szerint Petőfi maga is műalkotás: kötő, szép ,mély, művészi életű. Szerző szerint Petőfinél ez tudatos szándék volt ( ezt a nézetet ferdítették el később olyan irodalmárok, akik azt állították, hogy Petőfi " menedzselte", " megcsinálta" önmagát. Oláh idáig nem megy el, csak azt a fajta ösztönösséget tagadja, amelyet már a kortársak is- hol elismerőleg, hol a bírálat szándékával- felróttak Petőfinek. Petőfi- recenzens véleménye szerint- egyáltalán nem volt marketingember, bizonyítja ezt képviselőválasztási kudarca is.
Egy másik, amit Oláh kiemel Petőfi Sándor művészetében: az egyszerűség. "Petőfi képein nem ül homály:nem elmosódó színfoltok, sem fátyolon keresztül rémlő arcok ezek, hanem éles vonalakkal, erősen határozott alakok". Azt gondolom, ez még a 21. században is vállalható értékelés:sokan pont azért nem szeretik Petőfit, főképp a tizenévesek közül, mert túl egyszerűnek tartják. Azért ehhez lenne néhány megjegyzésem- de az már alaposan szétfeszíti egy könyvajánló kereteit.
Oláh Gábor műve a Petőfi-kutatás egyik alappillére- kellene, hogy legyen. Hogy mégsem vált azzá, az köszönhető az egymást váltó irodalompolitikai kurzusoknak, mely Oláh Gábort nem tudta elhelyezni sehová. Itt egy lehetőség: Oláh Gábor kiváló irodalomértő.
Ez nem elég?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése