Könyvekről mindenkinek

 Szóval, miért is tetszik nekem Cserna-Szabó András:Fél négy/fél hét/ Félelem és reszketés Nagyhályogon című könyve? Leírnék itt néhány okot, elemzési szempontot, ha úgy tetszik, de az igazi ok az, hogy nagyon jót szórakoztam rajta. Ez persze önmagában kevés mert a Kedves Látogató esetleg megtalálná kérdezni azt, hogy jó, jó, de miért szórakoztál olyan jót rajta, ember? Leginkább erre lennék kíváncsi!  Hát, ha már ennyire kíváncsi, ami nehezen érthető,felelném, akkor az alábbi szebbbnél szebb, kívánatosabbnál kívánatosabb okokat, szempontokat sorolnám fel: 1. Címet adni tudni kell. Cserna-Szabó, no meg, gondolom, a Szerkesztő, igencsak magas, mondhatnám:művészi szintre fejlesztették a címadást, mint az irodalmi projektek fontos részműveletét. Néhány gyöngyszem a sokból:A megfejthetetlen Csepregi-vetületek; A 78-as Moszkvics;A legnagyobb szentesi barokk metafizikus költő; Felsőpárti Pandász és hasonlók. És feledjük magának a könyvnek a címét, mely akkor magára vonja a figyelmet, ha az i

 Ez a kiváló könyv egy ( majdnem) tragikus eseménynek köszönheti létrejöttét. A norvég szerzőt, Hilde Østbyt ugyanis súlyos közlekedési baleset érte. Feje megsérült, kórházban kellett összevarrni a sebet. Úgy tűnt, pár hét alatt minden rendbejön. De ami ezután jött! Szerző a gyógyulásának heteiben rájött, hogy elveszítette bizonyos adottságait. Korábban elszánt zenekedvelő volt- a baleset után alig volt képes zenét hallgatni, a magas hangok pedig elképesztően idegesítették. Elveszítette szinesztéziás képességét, azaz nem volt képes adott dolgot egyszerre több érzékszervvel is érzékelni. Hilde ekkor elkezdett komolyan tájékozódni az agysérülések témájában, orvosi szakkönyveket is olvasott, és rájött:a trauma következtében sérült az agy végrehajtó funkciója, ezáltal módosult az emlékezet, bizonyos képességek pedig eltűntek ( akárcsak a nagy francia zeneszerzőnél, Ravelnél- igen, a Bolero komponistájánál- aki szintén egy közlekedési baleset következtében veszítette el a zenei érzékét). Hi

 A könyv alcíme: A világ legkreatívabb helyeinek nyomában az ókori Athéntól a Szilicium-völgyig. Eric Weiner rendkívül szellemes új könyvében arra vállalkozott, hogy kideríti:mi az oka annak, hogy a világtörténelem bizonyos periódusaiban egyes helyek csak úgy ontották a zseniket, a mindenféle területen nagyot alkotó géniuszokat. A zsenialitás földrajza című könyvet elsősorban ajánljuk történészeknek, ezen belül is a tudomnáytörténettel foglalkozóknak, de minden értelmiségi olvasónak, aki kíváncsi arra, honnaan is ered a géniusz. Talán az ókori Athénból?-teszi fel a kérdést Weiner.Mi az oka annak, hogy egy eléggé középszerű görög városközpontú állam néhány évtized alatt felemelkedett, majd gyorsan le is hanyatlott? Talán a görög élettempó? A hosszas üldögélés, az elmékedésre való hajlam? Vagy talán az, hogy olyan rosszak voltak a fizikai körülmények, hogy a kreatív emberek a szellemben kerestek vigasztalást? Vagy pont a görögök voltak azok, akik rájöttek, hogy a kreativitás vigasztalást

A mindössze 20 oldalas értekezés ( azért a könyveknél tárgyaljuk, mert jelentős súlyú) tartalma ennyiben foglalható össze: egyik zseni egy másik zseniről. A tragikusan fiatalon elhunyt debreceni költő, Oláh Gábor esszéje Petőfi Sándorról nagyon lírai, ugyanakkor igencsak eredeti megállapításokat tartalmaz. Kopogtat a tehetség az 1923-ban megjelent művön. Oláh Gábor szerint Petőfi maga is műalkotás: kötő, szép ,mély, művészi életű. Szerző szerint Petőfinél ez tudatos szándék volt ( ezt a nézetet ferdítették el később olyan irodalmárok, akik azt állították, hogy Petőfi " menedzselte", " megcsinálta" önmagát. Oláh idáig nem megy el, csak azt a fajta ösztönösséget tagadja, amelyet már a kortársak is- hol elismerőleg, hol a bírálat szándékával- felróttak Petőfinek. Petőfi- recenzens véleménye szerint- egyáltalán nem volt marketingember, bizonyítja ezt képviselőválasztási kudarca is. Egy másik, amit Oláh kiemel Petőfi Sándor művészetében: az egyszerűség. "Petőfi k

Aki arra gondol, hogy ez valami istenkáromló könyv, ezért veszi kézbe, az bizony csalódni fog. Vámos Miklós ebben a kötetben emlékezik. Pályatársakra, sztorikra, cenzorokra és áldozatokra, kocsmákra és vendégeikre, háziasszonyokra és dörzsölt szinglikre. Egyvalami köti össze őket: mindannyian írók voltak, vagy az irodalmi élet közelében mozogtak. Olyan emberekkel találkozunk a könyv lapjain, mint Karinthy Ferenc, Örkény István, Arthur Miller (bizony!), Gáll István, Ring Lardner, Berkes Erzsébet, Mándy Iván- és a második részben sok könyv, ami ma már alig kapható. Az isten szerelmére voltaképpen személyes kultúrtörténet, néha pletykázós, néha komoly, mindenesetre nagyon élvezetes olvasmány. Nálam a Vámos TOP 10 listán a Zeng a zének mögött stabilan a második helyet birtokolja. Nem akarok értekezni arról, hogy milyen jól elviszi az Olvasót a történelemhez, sokkal jobban, mint egy tudományos mű- szerintem ezt a tapasztalt Vámos-olvasó már úgyis tudja. Mindenesetre azon elgondolkodtam,

Alcím: Zseni vagy? Küzdj meg a legnehezebb elméletekkel! A 21. század az illúziók kora. Úgy teszünk, mintha egészségesek lennénk, úgy élünk, mintha pénzügyileg teljesen rendben lenne minden. Giles Sparrow könyve egyetlen kérdést provokál ki az Olvasóból:vajon tudok úgy tenni, mintha zseni lennék? A Géniuszteszt szerint igen. Sparrow nem tesz mást, minthogy egy 215 oldalas, nagyon adatgazdag, ugyanakkor nagyon olvasmányos szövegben közzéteszi mindazokat az ismereteket, melyet manapság egy művelt embernek a mindennapjaiban használnia kell. Mindezen túl, tippeket ad arra, hogyan beszéljünk értelmiségi társaságban úgy, hogy ne nézzenek ki onnan. Azt kell mondjam, nem értek egyet a könyv alapkoncepciójával, magával az Egésszel. Túl felszínes, afféle virtuális, inkább csak a látszattal foglalkozik ,mintsem a lényeggel. Ugyanakkor az egyes részeket illetően elismerésünket kell kifejeznünk a Szerzőnek. Sparrow nagyon pontosan összefoglalja a legújabb tudományos eredményeket a Fermat-téte

Az irodalomban is léteznek önbeteljesítő jóslatok. A János királyról minden elemző leírja, hogy nem igazán sikerült dráma, nem ez Shakespeare igazi arca, gyenge próbálkozás egy zsenitől, stb. Így aztán az olvasó,mielőtt egyáltalán hozzáfogna a könyvhöz, máris tele van tömve értékítéletekkel. Pedig Shakespeare nem szorul rá. Ő akkora zseni, hogy még a gyengébb művei is nyugodtan olvashatók, nem alszunk el rajta, nem csalódunk benne, nem undorodunk meg az olvasástól. Csak nem lesz Hamlet-élményünk, ennyi. Persze, azt a kérdést azért joggal teszi fel a könyvolvasó és színházkedvelő hálátlan utókor, hogy ugyan miképpen lehetséges, hogy két király, nevezetesen János angol, és Fülöp francia ( utóbbit Fülöp Ágost néven ismerhetjük a történelemkönyvekből), egyszerűen békét köt egy város ostroma közben, mégpedig oly módon, hogy a város egyik polgára leszól a várfalról, hogy nekik már elegük van mindenből, tessék kibékülni, a királyok pedig erre elvonulnak tárgyalgatni. Az sem mindennapi a tört

A világ egyik legismertebb krimije...Hát, nem tudom, mit szólnának hozzá, ha meglátnák az újság hirdetési rovatában, hogy az Önök házában gyilkosság lesz, aznap fél nyolckor. Önöket biztos kiverné a hideg, meg a düh, hogyan képes valaki ilyen hülyeséget kitalálni. Letitzia Blackock és háztartása sztoikus nyugalommal fogadja a dolgot, és felkészül arra, hogy az egész falu ott tolong majd a házban, várva, hogy történik-e haláleset, avagy sem. Eláruljuk: történik. Egy fiatalember lövöldözni kezd. Aztán sötétség, sikolyok, szinte már Hitchcock-os hangulat. De valaki meghal. A lövöldöző fiatalembert ölik meg. Agatha Christie: Gyilkosság meghirdetve című könyve hangulatilag és stilisztikailag az egyik legdinamikusabb bűnügyi regény, amit valaha írtak. Angol humorral kezdődik( a mindig annyira okos fiatalok gyúnyolódnak a Blackock-házat különböző ürügyekkel felkereső kíváncsiskodókon), aztán persze felbukkan Miss Marple( éppen egy gyógyszállóban kúrálja magát), aki ismeri a lövöldözőt.

A miszticizmus soha nem megy ki a divatból. A modernkori  emberek szeretik érezni, hogy az általuk alkotott látható világ mögött ott lapul egy láthatatlan, mindenki által sejtett, de senki által nem tapasztalt szféra.És szeretnek ebbe a tudatba alaposan beleborzongani. Amíg a miszticizmus divatos lesz, addig a Da Vinci-kód által elhyresült bestselleríró, Dan Brown is divatos lesz. Könyveinek hőse, Robert Langdon mindenhezértő univerzális egyetemi professzor ( ahogy egy magyar krimisorozat- paródiában korábban elhangzott: úszik és kúszik és balettozik), valami technológiai zseni legújabb felfedezését elemzi és dicséri egy konferencián- csakhogy a zsenit megölik, kezdetét veszi a kalandok sorozata, melyet- át- meg átszőnek a rejtélyes szimbólumok. Az okkult miszticizmus eme kriminalizált diadalmenete pedig egy " elképesztő" fordulattal ér véget. Természetesen keresztényellenes éle is van a dolognak,hiszen enélkül hogy is lehetne a könyvet eladni... Na jó. Ennyi elég is. Sze