Martin Amis:Időnyíl avagy a sérelem természete

 Képzeljék el, hogy életüket visszafelé élnék! Előbb lennének 90 évesek, mint 8 évesek. Micsoda botrány lenne ez, olyan skandalum, mely nemcsak közvetlen környezetükre hatnak ki, hanem- jelentsük ki bátran- az egész tágabb közösségükre, pl. nemzetükre is. Martin Amis brit író Időnyíl avagy a sérelem természete című regénye pontosan erről szól:egy fordított egzisztenciáról, egy, a mindennapitól gyökeresen eltérő létformáról. Az alábbi könyvajánlóban spoiler helyett gondolkodunk egy kicsit. Utána eldöntjük, szeretnénk-e Tod helyben lenni, avagy sem. 

A fiktív történet narrátora a Tod testében élő- valaki, nevezzük léleknek. Todnak hívják a főhőst, aki testileg csodálatosan érzi magát, hiszen míg környezete öregszik, ő rendíthetetlenül fiatalodik. Már nincs is szüksége botra ahhoz, hogy eljusson a szoba másik végébe. Hatvan-hetven éves lehet, mikor felfedezi magának a szerelmet. Irene-vel folytott kapcsolata nagyon kétélű,előfordul olyan is, hogy a nő előbb elélvez, aztán levetkőzik. Merthogy ebben a történetben fordítva történik minden. 
Az étkezés is fordítva történik. A szemétből Tod kiszedi az ételmaradékot, ezeket tányérjára helyezi, ezen összehelyezett maradékok összeállnak étellé, de igazából nem állnak össze, hanem újra szétbomlanak alkotórészekké, a bab visszamegy a konzervdobozba, a tojás újra felölti szépséges meszes héját. Tod pedig, mint jó vásárló, visszaviszi a boltba az alkotrészeket, ahol is pénzt kap értük, mely pénzből új alkotóelemeket vásárol. Tehát voltaképpen visszakapja pénzét. Nem hangzik rosszul, csak az a szemetes dolog ne lenne...
Az ivás úgy zajlik, hogy Tod kiköp a pohárba egy csomó vizet, majd kiönti. 
Hogy az illemhelyen mi zajlik, azt inkább ne részletezzük, a lényeg, hogy ott is fordítva történik minden. Előbb megy be valami, utána jön ki. Pocsék érzés lehet. 
Levelet, igen,papíralapú lvelet, is szokott kapni Tod, mégpedig úgy, hogy a kandalló tüzéből egyszercsak kiemelkedik egy levél. Merthogy előzőleg el lett égetve. De, ugyebár, ebben a könyvben minden fordítva történik. 
A párbeszédek is fordítva zajlanak, tehát a könyvben a párbeszédes részeket alulról felfelé kell olvasni. Az olvasás- mely a narrátor szerint Tod számára kínszenvedés-hátulról előre zajlik, mégpedig kizárólag bulvárlapok szférájában. 
De miből él Tod? Orvos! Az amúgy zömmel teljesen egészséges beteg besétál a rendelőjébe, hogy elpanaszoljon valamit, Tod pedig gondoskodik róla, hogy valóban legyen sérülése. Például üvegszilánkonkat dug emberi koponyákba, aztán kiszedi őket. Rendkívül " kedves" ember. Kollégái szerint szakmája őrültje. 
Egy ízben Tod levelet kap New Yorkból, a tiszteletestől, aki már vagy hatodik alkalommal írja le ( karácsonyi üdvözletként), hogy az időjárás errefelé nagyon kellemes. Amerikában Tod nevet változtat, egy darabig ott is a fordított életet éli.Aztán történik valami...

Szeretnének így, fordítva élni? Szerintem nem lehet valami szórakoztató, hiszen a perspektíva ugyanúgy véges. Martin Amis: Időnyíl avagy a sérelem természete című regényét nyugodtan ajánljuk bármely, inkább a felnőtt korosztályhoz tartozó irodalomkedvelőnek. Letehetetlen. 

Európa Könyvkiadó, Budapest, 2012.Fordította:Elekes Dóra