Dragomán György:Adjuk meg a módját!

 Dragomán György, szokásához híven, kitűnő könyvet írt, irodalmi szakácskönyvet,ez bizony ritkaság a magyar irodalomban,mert errefelé félünk a műnemi-műfaji-stílusbeli keveredéstől, azt hisszük, hogyha A finom és B is finom, akkor AB vagy A+B már csak undorító lehet. Valahogy ezt nevelték belénk. Irodalmunk is ilyen: egyöntetű.Az író már a mű elején tudatosítja Kedves Olvasóiban, hogy milyen könyvet vett vagy kölcsönzött a könyvtárból.
Az ilyen laza szerkezetű,vegyes műfajú és hangvételű könyveket még nehezen szokja a magyar, pedig igencsak ízletes,aromás módja ez az irodalomnak. Az Adjuk meg a módját! olvasása közben rengeteg dolog jutott eszembe, ebben a könyvajánlóban ezek közül osztanék meg néhányat a Kedves Látogatókkal. Íme!

1. Nagyon nehéz olyan dolgokról írni, melyek a közelünkben vannak. Az emberi fantázia úgy lett hajdan megalkotva, hogy induljon ki abból a tesből, melybe záratott, aztán szárnyaljon, hidaljon át kontinenseket, járja be a kontinenst, az egész Földet, az Univerzumot, az öszes többi univerzumot, a tudósok szerint végtelen van,aztán térjen haza pihenni,és másnap kezdje elölről. Nagyon nehéz olyan "dolgokról" írni, melyek ott vannak, tőlünk néhány méterre, a konyhában, a fiókban. Kell ehhez bizonyos életbölcsesség, élettapasztalat,életigenlés,meg sok élet. Dragomán Györgyben mindez a sok megvan. Ahol meg hiányzik, ott kitölti történetekkel. 

2. Hát ez a Vértesi úr- ha lehet úrnak nevezni az ilyet- ez felháborítóan viselkedik. Nem szégyelli magát, úgy viselkedik, mint egy taknyos kölyök. Még hogy az utcai mérleg pénzbedobóját ragasztóval bekenni, pusztán csak azért, mert Vértesi Őkegyelmességének, Ővértesiségének borzolgatja hiúságát az a bizonyos mérleg. Meg úgy általában a mérlegek.Elárulok egy nagy titkot:a legtöbb magyar embernek semmilyen mérlege nincs otthon. Sem hagyományos, sem digitális. Hogy miért van ez? Hogy ne verje ki szerencsétlent az ideggörcs, ha karácsonykor megeszik egy jó töltött káposztát, húsvétkor belakik sonkás szendviccsel, főtt tojással, csokis sütivel, meg mindennel, amivel ilyenkor kedveskedni szoktak. 
A legtöbb magyar ember, igen, a férfiak is, nem a mérleggel méri a súlyát, hanem a ruhával. Beleférek még a tavaly szekrénybe hajított farmeromba? Nem szorít a tavalyi télikabát- mert ha igen, akkor attól még agyvérzést is lehet kapni, bizony ám. Ezért érthetetlen, hogy Vértesi úr mit méricskél magán. Ha jó rá a gatya, akkor semmi baj, egészséges. 

3. Kenyér sütés.Dragomán úr, a legtöbb embernek fogalma sincs, mi a különbség a házikenyér, a házinak mondott kenyér és a bolti kenyér között. A következő irodalmi szakácskönyv mellé ezért illik ajándékot osztani: egy szép, finom, Dragomán-féle házikenyeret, nekem az a diós nagyon megragadta a fantáziámat, amúgy is: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem könyvvel is, úgyhogy a testi táplálék,az ínyencség mellé ott lesz a szellemi táplálék, a Dragomán-féle könyv is. Tele olyan jó történetekkel ( Vértesiről most nem beszélnék, ő hiú és modortalan), mint az Intarzia vagy a Békejel. Nagyon jók az olyan Dragomán-novellák, melynek egy darab szereplője van, ezek olyan belső monológ-félék, olyan gondolkodunk- és- cselekszünk típusú sztorik, melyek minden emberrel megesnek, és nem kell hozzá más ember, csak...dehogynem, kell. 

Kiknek ajánlom Dragomán György: Adjuk meg a módját! című könyvét?
- akik szeretnek enni
- akik szeretnek pizzát, kenyeret, sajtot, lazacot meg mindenfélét enni
- akik szeretnek olvasni
- akik szeretnek belső monológokaz alapuló novellákat olvasni
- meg akik bármit is, de szeretnek. 

Magvető, Budapest,2022.