László Ferenc:Honi bestiárium.33 portré és pályakép a XX.századi magyar irodalomból

 László Ferenc nem kevesebbre vállalkozott Honi bestiárium című könyvében, mint arra, hogy pályaképet rajzol a XX.század magyar irodalmának másod-és harmadvonaláról. Azokról az írókról, akiket pár évtizd múlva talán a felejtés jótékony köde vesz körül- vgy éppen ellenkezőleg, a könyvkiadás és az irodalmi közvélemény változó ízlése újra divatba hozza őket. 33 íróról olvashatunk ironikus hangvételű, jót és rosszat sem elhallgató néhány oldalas életmű-összegzést. Egy-két évtizedig tündöklő irodalmi fenegyerekek, kabaré-népszerűségből íróvá válni nem tudó bohémek, zseniális apa árnyékából kitörni nem tudók, stb. Politikailag megalkuvók, politikailag folyton ellenszegülők, szürkék és zseniálisak, és zseni szerepében tündöklők, és mindenféle szerzetek. Ebben a rövid könyvajánlóban néhány gondolatot írnék erről a kitűnő könyvről, afféle személyes reakciókat az olvasottakra, spoiler gyanánt. 

Kezdeném egy kevéske negatív bírálattal: én Móra Ferencet nem szerepeltetném ebben a csapatban. Ő nem ebbe a bestiáriumba való, feljebb áll ennél. Móra mindig tisztességesen viselkedett, soha nem hajbókolt senki politikusnak, amúgy pedig kitűnő író volt, példa erre A rab ember fiai című könyve, ami megjelenése idején ifjúsági bestseller volt, sok gyerek szóról szóra tudta. De régészprofesszorként is maradandót alkotott.
De ha már a második vonalnál tartunk, mindenképpen szerepeltettem volna Bárány Tamást. No, nem azért, mert éjjel-nappal Bárány-nagyregényeket olvasok, hanem mert jellegzetes figurája volt a XX.század magyar irodalmi életének. Ő volt az igazi szocreál, a haláláig hithű kommunista, akinek kis- és nagyregényei elárasztották a könyvesboltokat, aztán az antikváriumokat. És, ha már a kimaradtaknál tartunk, Szilvási Lajost, mint a Kádár-korszakban népszerű bestsellerírót, talán szerepeltettem volna. Szilvási egyébként ( egy-két regényében, amikor már összeszedte a bátorságát) fogalmazott meg komoly kritikát is, pl. a lakótelepek ingerszegény környezetével, vagy a zenei ízlés elsekélyesedésével kapcsolatban. Talán őt bevettem volna ebbe a csapatba. De általánosságban véve elmondható, hogy László Ferenc remekül válogatta össze " játékosait". Itt van Illés Endre, Kolozsvári Grandpierre Emil, Galsai Pongrác, Kovai Lőrinc, Herczeg Ferenc,Palotai Boris és még sokan mások. 
Külön szólnék Herczeg Ferencről, a Horthy-korszak irodalmi " tótumfaktumáról", az elsőszámú íróról, a kormányzó személyes jóbarátjáról. Herczeg Ferenc életművét ma úgy értékelnénk:vegyes. Írt nagyszerű regényeket is, de alkotásai között szerepelnek- számomra- kifejezetten gyomorforgató giccsek is ( még egyszer hozzátenném, ez recenzens személyes véleménye, mely szubjektív ízlésen alapszik). Herczeg Ferencnek itt a helye, a második vonalban. 
Érdemes lenne megemlíteni, hogy mai mércével mérve ez a " második-harmadik vonal" bolygóközi népszerűséget élvezett az akkori Olvasók körében. Több tízezer példányban fogyott el Kolozsvári Grandpierre Emil, vagy Karinthy Ferenc, vagy éppen Palotai Boris egy-egy regénye. Ki kell mondani:az európai olvasási kultúra a XX.században magasabb szinten állt, mint ma. A digitális médiumok korában a vezető írók is csak álmodhatnak akkora példányszámokról, amiket ezek a nem-első-vonalba-tartozó litetárorok évente hoztak. 

Nagyon jól eltaláltnak, mélyen emptaikusnak érzem a Galsai Pongrácról szóló írást. László Ferencnek sikerült felidézni azt a kort, amikor a népszerű női magazint ismert férfiíró szerkesztette, s olykor találkozhattak az Olvasók ezeken a lapokon elsőrangú költők, Nagy László, Juhász Ferenc, Weöres Sándor poémáival is. Női magazin volt, de átszőve magas irodalommal. Szintén nagyon találó a Szépirodalmi Könyvkiadó egykori igazgatójáról, Illés Endréről írott pályakép. Szinte látom magam előtt az 1980-as évekbeli öregurat, amint húsz évvel korábbi divatú öltönyében ballag be munkahelyére..Karinthy Ferenc indulásáról szóló legendákat László Ferenc pontosan, precízen helyesbíti, kétségbe vonva- szerintem joggal) az Örkény Istvánnal kötött fogadást az első magyarországi szocreál nagyregényről- nem így műödtek abban a történelmi korban a dolgok..
A Fehér Klárától idézett Takács viadala című elbeszélő költeményből vett idézet szerintem első hat sorában ddaktikus, utolsó két sorában ironikus, pontosan a Jancsi nevű vezetőt, aki nevelni és nem fejbeverni akar, próbálja a Szerző jó példának beállítani- a szocreál mindig is hangsúlyozta a nevelés fontosságát, aztán hogy ebből gyakorlatban mi lett, azt tudjuk...Egyébként Fehér Klárát tartom a Kádár-korszak tipikus írói egyikének:szocialista elkötelezettség, minden vátesz-tudat mellőzése, egy kis feminizmus ( de csak mértékkel, és főként a nyugati országok hölgyeinek elnyomott helyzetét ostorozva),praktikusság, óvatos népszerűség. Az irodalom, mint munka, mint professzionális megélhetési forma,merthogy máshoz nem értünk- ez volt Fehér Klára, Palotai Boris,Galsai Pongrác, Mesterházi Lajos, és még sokan mások a derékhadból. Ebből a professzionalizmusból aztán kijöttek jó és rossz dolgok egyaránt, de sebaj, mert a rossz írásműért is ugyanúgy fizettek, mint a jóért. 
Hogy kerül ide, ebbe a társaságba Heltai Jenő? Heltaiban a szocialista politikusok a jó társutast, a régi polgári világból érkező, de "ideológiailag fejlődőképes" írót, befolyásos értelmiségit látták. Ezért aztán adtak neki lehetőséget, verseit még Latinovits Zoltán is előadta. 

Kinek ajánljuk László Ferenc:Honi bestiárium.33 portré és pályakép a XX.századi magyar irodalomból című könyvét? Irodalommal foglalkozóknak mindenképpen, irodalomkedvelőnek mindenképpen. Szükség van/lesz ilyen bestiáriumokra, mert a közvélemény, az olyan, mint a szélrózsa: hol erre hajlik, hol arra, és a nagy hajlongásban pedig elvesznek értékek. Őrizzük meg ezeket az értékeket,még akkor is, ha nem kifejezetten élvonalbeli írók tollából származnak!

Jaffa Kiadó, 2022.