Konrád György:A cinkos

 Véleményem szerint A látogató mellett A cinkos lesz az a Konrád-regény, melyet az életmű ismerői maradandó értékű alkotásnak fogadnak el az eléggé terjedelmes Konrád-korpuszból. Van ebben a könyvben valami össz-társadalmi:valamelyik mondatba mindenki bele tud kapaszkodni. Bármilyen társadalmi háttérből származzon is az Olvasó, éljen az ország bármely pontján, ezzel a rendszerkritikával bizonyosan talál közös hullámhosszt.
Mert A cinokos kőkemény rendszerkritika- nemcsak a Kádár-rendszeré, hanem azé is, amelyik előtte volt, meg azé is, ami utána lesz. A történelem a maga egyetemességében kerül az Író ítélőszéke elé, és éppenhogy átmegy. Sok a gonoszság, nagy a magány, és kollaboránsok érvényesülnek a különböző politikai rendszerekben. A szakmaiságot meg kiröhögik, arra, a töménytelen könyöklés világában, senkinek nem marad ideje. Sem ereje.
Ha alcímet kellene adni ennek a kitűnő könyvnek, talán ezt adnám: A rendellenes működés anatómiája. Mert ebben a könyvben, ebben a Konrád-féle világban minden rendellenesen működik: az intézet, a család ( utóbbi már csak nyomaiban létezik, azt, ahogy Dani és Teri éldegélnek, csak igen erős fenntartásokkal lehet családnak nevezni). A háború sem igazi háború, a politika pedig semmi egyebet nem csinál, csak védi egy osztály egyeduralmát, távol tartja az egyszeri kíváncsiskodót a magas íróasztaloktól. Konrád társadalmi látleletet ad, de egyéni sorsokon, szenvedéseken keresztül- az egyének között ő maga is ott van, ettől lesz teljes az alanyiság. S hogy tovább fokozzam az összetettséget: éreztem, olvasás közben, valami balladaszerűt az egészben, különösen az Anna haláláról szóló szövegrésznél. Ennek így kellett lennie és kész- ezt sugallja az E/1. módban beszélő narrátor. Csakhogy, mint kiderül, sok mindennek kell sokféleképp lennie, sokat kell tűrni ebben a hazában. A politikának a népet kellene szolgálnia, főleg abban a rendszerben. Ehelyett mindenféle láthatatlan struktúrák, szövedékek hálózzák be a világot, melyen gyakran még a politikus sem képes kiigazodni. 

Azt szokták mondani Konrád Györgyre azok, akik nem ismerik eléggé alaposan az ő szerteágazó életművét, hogy ő egy pesti értelmiségi kisebbségnek, egy szubkultúrának volt az írója. Ez, legalábbis A cinkos című regény esetében, nem igaz. Ez a mű egész Európának szól.Van a könyvben szereplő alakok, karakterek között kisember,  magas pozíciójú ember, állását féltő vidéki értelmiségi,intellektuális bohóc, kocsmaértelmiségi, szóval, mindenféle ember. Konrád mindegyiket hitelesen ábrázolja. Remek valóságismeret lengi körül ezt a könyvet. Realizmuson túli realizmus. Kicsit romantikus is, hiszen mindenki előtt adott a lehetőség, hogy hős legyen. Hogy eltérjen az átlagtól. Aki meg meri tenni, boldogtalan élet jut neki osztályrészül. Ha ugyan.Ez a trend a rendszerváltás után is folytatódott.

És végezetül hadd szóljak A cinkos egyik legnagyobb vonzerejéről: a humorról. Néha-a tragédiák közepette- felcsillan a képzeletbeli mozivásznon az emberi lét boldogabbik oldala. A testvér meglehetősen összetett jelleme, kifacsart értelmiségi magatartása. Az intézet egyes betegei. És még sokan mások.

Ajánljuk ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a minőségi, karakteres magyar irodalmat. sok örömöt fognak benne találni.

Magvető, 1989.