Aleida Assmann:Rossz közérzet az emlékezetkultúrában. Beavatkozás

 Ha a cím ismerősen hangzik, ne csodálkozzunk: Aleida Asssmann ugyanis Freud 1930-ban megjelent tanulmányának, a Rossz közérzet a kultúrában c. írásnak címét parafrálta egy egészen más témára vonatkoztatva. A Rossz közérzet az emlékezetkultúrában. Beavatkozás  c. könyv témája a német történelmi emlékezet, ezen belül is az, hogy miért nem tudta a német társadalom mind a mai napig helyén kezelni a huszadik század két nagy történelmi traumáját: a holokausztot és a "sztálinizmust", ahogy Assmann nevezi. 

Szerző vitatkozik azokkal a történészekkel, akik szerint nem létezik kollektív emlékezet. Külön kiemeli- tiszteletreméltónak nevezi- Reinhart Kosselleck e tárgyban kifejtett munkásságát. Kosselleck szerint csakis arra emlékezhetek, amit én magam átéltem. Assmann vitatja ezt az álláspontot, szerinte  minden társadalom létrehoz olyan alapokat, normákat, melyek aztán a kollektív történelmi emlékezet sarokpontjaivá válnak. Azzal sem ért egyet, hogy a kollektív emlékezet voltaképpen a mindenkori politikai elit manipulációja a hatalom legitimálása érdekében. (Magyar olvasóként recenzens hozzáteszi: ezen a ponton azért a szubjektivista történészek álláspontjában lehet valami...). 

Részletes elemzést kapunk két filmről, amely megrengette Németországot. Az 1979-ben bemutatott, amerikai Holocaust és a néhány évvel ezt követő Anyáink és apáink újra beemelték a közbeszédbe a holocaust tragédiáját, generációs feszültséget okozott, tizenévesek tették fel a kérdést szüleiknek: mondd, te is benne voltál? A probléma az, hogy ez a fajta önvizsgáló- lelkiisimeretfeltáró kommunikáció gyakorlatilag kizárólagos lett a német ( legalábbis a második világháború utáni nyugatnémet) történelmi emlékezetben. 

Ezért aztán- folytatja könyvében a képzeletbeli gondolasort Assmann- amikor eljött 1990, ledőlt a berlini fal, a kelet-európai országok felszabadultak a szovjet gyámság alól, a német emlékezetkultúra nem nagyon tudott mit kezdeni a kommunizmus áldozataival. A történészek, publicisták többsége eleve elzárkózott attól, hogy Hitler és Sztálin bűneit úgymond " összemossák", relativizálják az eseményeket. Így aztán, véli a Szerző, nem kapták meg méltó helyüket a történelmi emlékezetben a kommunizmus áldozatai. Csakhogy a kérdésfeltevés hamis, mert vagy-vagy formában hangzik el. 

Azt gondolom, érdemes ilyen könyveket olvasni, mint a Rossz közérzet az emlékezetkultúrában. Nemcsakhogy a történelmi események véggiggondolására késztet, hanem önmagunk elé is tükröt tarthatunk. Vajon bennünk, 21.századi értelmiségiekben, megkapják kellő súlyukat ezek a tragikus események? El tudunk úgy menni Európába, hogy nem fogunk megbotránkozni? Vagy magunkat és őseinket mentegetjük, egy hamis történelmi illúziót kényszerítve utódainkra?

Múlt és Jövő,2016.Fordította Huszár Ágnes.