Krúdy Gyula:A bűvös erszény

 Krúdy Gyula: A bűvös erszény című regénye 1908-ban jelent meg először folytatásokban,ám a nagy sikerre való tekintettel még ugyanebben az évben megjelent könyvalakban is, a Grill Kiadó gondozásában. Az alábbiakban egy elemzésekel, reflexiókkal teli spoilert közlünk, hátha valakinek felébred az érdeklődése e széles közönség által nem túlzottan ismert, de nagyon jó színvonalú prózamű iránt. 

Csákány vármegyében- ez bármelyik akkori vármegyét jelenthetné- él egy meglehetősen gazdag, és nagyon különc nemesúr, bizonyos Eduárd Viczky de Viczkó. Itt kell megjegyeznünk, hogy Krúdy dzsentri-bírálata e könyvben jóval túllép a Mikszthénál:a nagy palóc mesemondó a szegény nemesi réteget úrhatnám, pöffeszkedő, hivatalviselésre is alkalmatlan, szakképzetlen rétegként ábrázolta ( csak részben jogosan), addig Krúdy hőse, Viczkó Eduárdátlép a teljes irracionalitás,valamféle korai avantgarde, torz szürrealitás mezőibe. Saját parasztjaival mulat, kártyázik, és hagyja, hogy elverjék- fizikailag is. Imádja a cigányzenészek társaságát, egyszer szórakozásból bezárja a zenészeket a pajtába, majd rájukgyújtja a tisztán fából épített helyiséget. Teljes illogikus viselkedés az élet minden szférájában, egyszer saját magát elfogatja egy bécsi fogadó tulajdonosával, mígnem váltságdíjért kell őt onnan kiszabadítani. 
Számtalan más különös szokása mellett Eduárdnak van egy különös szokása: egy zöld erszényt hord magánál övtáska gyanánt, időről időre ebből szór el pénzt, elsőrangú körmöci aranyat, ott,ahol éppen kedve tartja:akár az utca közepén, akár a kocsmában.Mindeközben folyton hajtogatja, milyen rossz érzés gazdagnak lenni. 
Viczkó Eduárd egyetlen ézelmi gyengéje ( esetünkben:normális emberi kapcsolata)  pedig a fia, Gábor. Szeretné. ha a fiú sokra vinné, ezért a legjobb nevelésben részesíti. Debrecenben kezd a fiú az iskolát, de a rendes tananyag mellé még külön francia nevelőt is fogad mellé.
Aztán az ifjú Gábor Pestre kerül, egy szintén torz,- ám a korra igen jellemző pszichológiájú- családhoz albérletbe. Három lány és egy öreg apa alkotja a a családot, az öregúr persze szeretné a lányait kiházasítani. Csak hát hozomány, az bizony kevés, s bár a lányok szépek, Pest igen anyagias nemesúrfiai, no meg a szüleik, nem látnák szívesen a Fátyol kisasszonyok ( a vezetéknév kissé ironikus, hiszen az apácák hordanak fátylat, a három kisasszony közül pedig egyiket sem lehetne apáca-erkölcsökkel vádolni). Janka a tulajdonképpeni családfő, ő főz, varr, mos, meg minden, ami csinálni kell. Marietta a nagylány, igazi dámának képzeli magát, pedig az évek őt sem teszik fialabbá. Rózsa, a legfiatalabb Fátyol-lány, pedig igazi csélcsap, szeleburdi lányka, csakhát őfelette is kezd elmúlni az idő. 
Egy alkalommal az egyre felnőttesebb, férfiasabb Gábor hazalátogat apjához. A kinyílt értelmű fiatalember rájön, hogy szegény apja egyre bolondabb. Eduárd Viczky mellől potyázásra igencsak hajlamos személyzete is egyre inkább kihátrál. Egy éjszaka aztán megjelenik a fekete kakas, és ellopja Eduárd erszényét. Ezzel megkeződik a család pokoljárása- azaz, ha ironikusan értjük ezt a kifejezést, a család napról napra egyre normálisabb lesz, főleg, miután Eduárd meghal. 
De hova lett az erszény?
És miféle állat az a fekete kakas?

Krúdy Gyula kacagtató iróniával ábrázolja kora társadalmát:a birtokán megmaradt, egyre rögeszmésebb dzsentrit, potyázó személyzetét, a Pestre költöző, jó házasságban reménykedő vidéki nemesi családokat, a társadalomban érvényesülni akaró fiatalembert. Persze, ebbe a kacagásba olykor üröm is vegyül:mert Krúdy nemcsak kinevettet, de azért együtt is érez ezekkel a hősökkel. Mégiscsak a mieink...Ajánljuk A bűvös erszény című könyvet minden irodalomkedvelőnek. Nem ez a legjobb Krúdy-mű, de az egyik legkarakteresebb, az biztos.

Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2007.