Móricz Zsigmond:Novellák I.1900-1914

 A modern magyar próza Móricz Zsogmonddal kezdődött. Móricz novelláiban nemcsak a korabeli magyar falu (és ne felejtsük,akkoriban a magyar lakosság 75 százaléka falvakban élt és földet művelt illetve állatot tenyésztett) mindennapjait mutatja be-de útmutatást ad arra nézve is,hogyan fejleszthető igazi irodalommá,kvázi-költészetté a mindennapok nem éppen változatos története. Móricz mutatta meg,hogy érzelmei és nagyívű gondolatai nemcsak a városi polgároknak,hanem a sok esetben hat elemit (sem)végzett egyszerű parasztembereknek is lehetnek. Ady a költészetben csinált forradalmat,Móricz a novellában és a regényben. Szemeket nyitott,gondolatokat keltett. A Novellák I. kötete Móricz ifjúkori írásait tartalmazza. Ezen művek többségét ma már nem ismerjük. Éppen ezért szeretnék röviden és vázlatosan bemutatni néhányat e káprázatos remekművek közül.

A bécsi bútor című történet voltaképpen egy anekdota.Zsfi néni kofaként dolgozik a piacon, amikor is egy bulvárlapban- mert a piaci kofák ilyeneket olvasnak- rálel egy hirdetésre. Bútortszettet adnak, Angliából, nevetségesen olcsón. Zsófi néni megrendeli.Már előre örül, hogy milyen szépen berendezi ebből a lakásukat- merthogy a férj iszik, nem tudnak félretenni bútorra. Amikor megérkezik a megrendelés, hatalmas a csalódás: ugyanis bababútorokról van szó, azért voltak ilyen nevetségesen olcsók. A novella Jókai és Mikszáth megtermékenyítő hatását mutatja- még a 21.századi Olvasó is remekül szórakozik rajta. 

Az 1903-ban írt Az atyafiság című elbeszélés a korabeli magyar társadalom - és egyben a korabeli magyar irodalom- egyik toposzának igen eredeti megjelenítése. A tiszteletest igen megbecsüli a falu, ám a rokonség a nyakára jár: házában alszanak, ételét eszik, nem dolgoznak. Mialatt szépen felélik a pap csekélyke vagyonát, addig a pap nem győz dolgozni. Persze, naivak lennénk, ha nem tudnánk, hogy átlátja a derék pap a helyzetet, csakhogy nincs szíve kidonbi rokonait az utcára. Ezért levelet ír nekik, tudatja, hogy megházasodik. Az új asszony érkezésével viszont nincs hely a régieknek:a testvérnek, a sógorasszonynak és még számtalan már rokonnak. Így oldotta meg a helyzetet a derék egyházfi. Aneksotázó jellegű, groteszk, túlzó elemekkel és jellemábrázolással telített mű. Mai olvasatra azt gondolhatjuk, talán a terjedelmet illetően a kevesebb több lett volna- ettől függetlenül így is remekmű. 

Az utolsó betyár. A kor olvasóközönsége igényelte a betyár-históriákat, Móricz talán ezzel a novellával akarta kijózanítani olvasóit: ne várjanak már többet a 19.századba révedéstől, az értelmetlen nosztalgiázástól. Már a milliő is- tél közepén vagyunk a pusztán- arra készíti elő az Olvasót, hogy itt valami egészen különleges irodalmi élményben lesz része, nem pedig a 19.századi népies romantika utánzatáról. Ez a betyár attól eredeti, hogy jóságos. Sgít a szegény családon, de nem úgy, hogy bármit is elvesz a gazdagtól. Kicsit előrevetíti ez a kisprózai mű Móricz Zsigmond későbbi társadalmi és politikai látásmódját. 

Tekintetes Tanító Úr! Ez a történet Móricz iskola-novelláinak talán legragyóbbja. A mindenki által tisztelt és szeretett rektor bácsi nyugdíjba vonulna, helyette jön ey fölényes modorú, a porosz típusú reformpedagógia híve. Teljesen értelmetlen, pusztán a tekintélyt erősítő gyakorlatokat végeztet a gyerekekkel, ráadásul sem írni, sem olvasni nem tanít rendesen. Sem a szülők, sem a gyerekek nem szeretik. Így aztán, mikor elmegy- hogy más faluban próbálgassa a reformpedagógiát- senki sem siratja. 

Osiris Klasszikusok, Budapest, 2002.