Tamási Áron:Szirom és Boly

 Tamási Áron (1897-1966) a huszadik századi magyar népi irodalom kiemelkedő alakja. Legtöbben az Ábel-trilógia szerzőjéként ismerjük, de nagyon sok remek regénnyel, novellával örvendeztette meg Olvasóit. A Szirom és Boly című posztumusz könyvét- hogy el ne nyelje a feledés- kifejezetten ajánljuk mindazoknak, akiket érdekel a magyar falu, a magyar falusi nép sorsa. 

A könyv hangulata valahol előlegezi Rideg Sándor: Indul a bakterház c. művének milliőjét.Igazi kisemberek szerepelnek ebben a regényben, a föld munkásai. Tamási azonban nem valami mérföldes tragédiának láttatja az ő életüket, hanem felfedezi a csillogást, a humor lehetőségét ebben az irodalomban.A narrátor, egyben a főszereplő, Szirom Antal, avagy ahogy mindenki szólítja. Szirom tata,bukovinai székely családból származik, a dunántúli Baglyod községben él. Felesége halála után már nem akar egyedül gazdálkodni. Pedig ősei negyedízig visszamenőleg saját földjüket művelték. 1958. pünkösd havában Szirom úgy dönt, szakít ezzel az életformával, és belép az állami gazdaságba. 

Fel kell tennünk a kérdést: van-e Tamási könyvében politikai propaganda? Tudjuk, hogy az írót az 1956-os forradalom és szabadságharcban játszott szerepéért börtönbüntetésre ítélték, meghurcolták. Nem valószínű, hogy még egy konfliktust akart a rendszerrel, amely amúgy is befogadta volna, a konszolidáció jegyében. Nem csoda tehát, hogy a könyvben szereplő állami gazdaság jól gazdálkodik, szép nagy búzatábláiból rengeteg lesz a kenyér, a parasztemberek is egyre jobban élnek- szóval, ez a bizonyos " vörös farok" bizony megvan. Ugyanakkor úgy is megközelíthetjük a kérdést, hogy az 1970-es években ki vette be ezt a maszlagot? Mindenki tudta, mert a magyar népi emlékezet nem felejt könnyen, hogy 1956. után a téeszeknek, állami gazdaságoknak újjá kellett alakulni, sokszor vissza kellett szerezniük a szőrén-szálán eltűnt közvagyont.A virágzó ÁG képe tehát inkább mosolyt csalhatott elő az egykori Olvasókból, semmint a realista történelemszemléletet plántálta volna el bennük. 
Mivel Szirom tata korábban ellensége volt a téeszesítésnek, többen gyanakszanak rá: hátha csak azért akar belépni,a fiával együtt, hogy kárt okozzon? Ezért aztán eleinte csak aprócska feladatokat adnak neki. Első feladat: van itt egy szamár, ami állítólag senkié. Szirom tata szépen elvállalja a szamár gondolzását, etetését, , tizennyolcadik életévében levő Pali fiával együtt végzik ezt a roppant kényes műveletet. Hamarosan fény derül arra, hogy aki tehetséges, az szamárgondozásban is az. Szirom tata és Boly hamarosan nélkülözhetetlen tartozákai lesznek a község életének. 

Ami miatt a magyar nyelv szerelmeseinek is kifejezetten ajánlom a könyvet, az a benne szereplő rengeteg népies szó, szófordulat. Terü, vándorútra buzgattak, kerékre keltünk, kis faluban is születhetik olyan ember, aki a bolha lábát meg tudja számolni, lapótyás rész.
Folytathatnánk a sort.

Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974.