Baranyi László:Rövid Magyar Geographia

 Baranyi László könyve 1796-ban jelent meg. Ha ma,a 21.században,valaki ilyen földrajzkönyvet írna,nagy valószínűséggel olvasói és  kritikusai megkérdőjeleznék az elmeállapotát. Ugyanakkor-mint tudománytörténeti forrás-nagyon is érdekes lehet azon kutatók,szakemberek számára,akik a 18-19.század szellemi életével foglalkoznak. Érdemes tehát szólni erről a Rövid Magyar Geographiáról,de inkább csak történeti kuriózuma miatt.

A barokk nagyon szerette az allegorikus,megszemélyesített ábrázolásokat. Baranyi pontosan ezt viszi túlzásba,eźert írtam a bejegyzés bevezetőjében azt a mondatot. Szerző egy Conellus nevű tudósra (?) hivatkozva Európát egy ülő nőhöz hasonlítja.Majd szépen,testrészről testrészre végigjárja.

A koszorúja Portugália. Az arca Spanyolország és hozzatartozó szigetek. A nyaka és a melle Franciaország. A nyakkendője a Pireneusok. A bal karja Anglis,Skócia,Hibernia,az Orades-szigetek és Izland. A bal hóna alja Belgium. A jobb hóna alja Olaszország és a mellette lévő szigetek:Szicília,Szardínia,Korzika és Málta. A jobb hóna alja Svájc. A dereka Németország,Magyarország,Lengyelország, és Prusszia,ez utóbbiról nincs sejtésem. A térdei Dánia,Svédország,Norvégia. A szoknyája a lábfejéig Oroszország. A köntöse hátulja pedig Törökország.

Jó nagy badarság,ráadásul nekem sehogyan sem jön ki. Nem vagyok vizuális típus,vagy nem eléggé. Valószínűleg a pedagógiai célú vizualizálás vezette a Szerzőt,talán arra gondolt,iskolai tankönyvként fogják használni a művét. Pár évig ez így is volt,aztán Baranyi könyvét felváltotta egy méghíresebb marhaság:a Losonczi István féle Hármas Kis Tüköf. Egy későbbi bejegyzésben erről is szólunk. 

Baranyi László tudománytörténeti érdekességű művét pedig múzeumokban érdemes keresni.