Nicol Ljubic:Bonaca

Nicol Ljubic könyve, véleményem szerint, a 21. századi irodalom egyik maradandó alkotása ( bár, azt mondják, óvatosan kell bánni az ilyen véleményekkel). A téma örök: a múlt és jelen, az örök és a múlandó egymáshoz való viszonya, és az e viszony ellentmondásaitól kétségbeesetten vergődő ember. Bár a történelem mindvégig ott a cselekmény hátterében,  a Bonaca cselekménye már a 21. században játszódik, ahol egy fiatal pár próbálja feldolgozni a jugoszláv polgárháború rémségeit.
A horvát Robert, aki történelmet tanul az egyetemen, beleszeret egy szerb lányba. Csakhogy a szerb lány apját- aki amúgy neves irodalomtörténész professzor- háborús bűnökkel vádolják. Robert nem tudja, higgyen-e a vádaknak, ezért a tárgyalás minden percét végigüli.

Bennem személy szerint több kérdés is megfogalmazódik a könyv olvastán:
1. Miért gondolja bárki is, hogy értelmiségi ember nem lehet bűnöző? Nagyon naivnak kell lennie annak, aki ezt gondolja.
2. Miért akadály a szerelem előtt az, hogy az apa háborús bűnös?

Szóval, engem ezek a kérdések nyugtalanítottak, miközben olvastam a Bonacát. Azt kell mondjam, nem nyugodtam meg. Amúgy Nicol Ljubic könyve kitűnő, felkavaró. Szó szerint.

Tarandus Kiadó, 2014.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása