Garaczi Imre-Varga Csaba (szerk.):Metaelméletek és új paradigmák

A könyv alcíme:Magyar gondolkodók a 21.századi világalternatívákról.
 A 21.százazadban nem értelmezhetjük úgy a körülöttünk lévő és működő világot, mint az előzőben. Új megközelítések, új paradigmák kellenek. Számtalan filozófus, szaktudós, közgazdász, jövőkutató vállalkozott ezen új paradigmák megfogalmazására, köztük magyarok is. Az ő világ-és életértelmezéssel foglalkozó szövegeikből állított össze különleges gyűjteményt a két szerkesztő, Garaczi Imre és Varga Csaba. Nagyon sokrétű, tematikailag sokoldalú könyvről van szó, e meglehetősen kis terjedelmű könyvajánlóban mindössze arra vállalkozhatom, hogy néhány, a műben olvasható értelmezési lehetőséghez apró megjegyzést fűzök- a szakmailag dilettáns, de nyitott szívű és nyitott elméjű Olvasó jogán. 
A 7.oldalon látható táblázatban, mely Varga Csaba:Már a jövő sem a régi-a valóban újat teremtő paradigmaváltás c. írásához " tartozik", található egy nagyon fontos kultúrelméleti megállapítás. A modernizáció tézisei szerint a kultúrát meghatározó kánonok eltűnnek, míg a poszt-modernizáció tézisei szerint a kánonok a fejlődés súlyos akadályai. Jómagam úgy látom, a 21.század első évtizedeiben egy harmadik álláspont került előtérbe, amit jómagam " enyhe kánon"-nak, vagy " laza kánon"-nak nevezhetnék. Lényege az, hogy új, gyakran politikailag motivált kánonok tűnnek fel, melyet igen gyakran tehetséges, de a témában önjelölt és eléggé anyagias természetű személyek képviselnek. Ők Európa- és Amerika-szerte igyekeznek a kultúra és az oktatás minden szférájára ráerőltetni valamiféle laza kánont, ami nem áll másból, mint két-három egyszerűen megfogalmazott és mindenki számára érthető szabályból. Nagyon gyakran csak azt fogalmazzák meg ( sokszor intoleráns, parancsoló stílusban), hogy mit nem lehet. Aztán a tiltott dolgokon kívül lehet mindent. Számomra elkeserítő ezeknek a " laza kánonok"-nak a megléte, sokszor úgy érzem, jobban akadályozzák a fejlődést, mint a korábbi évtizedek direkt és mindenre kiható kánonjai. Nem szeretnék itt most konkrét példákat, személyeket, irányzatokat említeni, szerintem érti mindenki, miről szeretnék beszélni. 
Szintén Varga Csaba írásához szeretnék szólni, a 18.oldalon, szintén táblázatban olvasható " szakrális demokrácia" kifejezéssel kapcsolatban. Nincs pontosan definiálva, mit is jelent pontosan a kifejezés, az egyházak- legalábbis azok, melyeket én ismerek, azon képviselőikkel, akikkel volt szerencsém találkozni- szívesebben beszélne teokráciáról, mint szakrális demokráciáról. A világban jelenleg két teokrácia van:Vatikán és Izrael, utóbbi a teokráciát polgári demokratikus elemekkel vegyíti. A szakrális demokrácia igényli annak elismerését, hogy maga a szakralitás, a spiritualitás demokratikus, csakhogy ez nem így van. A spirituális szférára épülő, azzal szerves kapcsolatban álló intézmények a világ minden táján tekintélyelvű módon működnek. Szakrális demokrácia legfeljebb olyan demokrácia lehet, melyben jelentős szerepet játszik a vallás, vagy úgy általában a vallások.Deklarált kereszténydemokráciáról lenne tehát szó, ez viszont egyáltalán nem új paradigma, inkább konzervativizmus, hagyományőrzés, múltbéli elemek beépítése a jelenbe és a jövőbe. Szóval, számomra a " szakrális demokrácia" kifejezés egyszerűen rossz. s lehet, hogy én még a régi paradigma szerint élek és gondolkodom, de szintén nem tudok mit kezdeni az " univerzális magyarság" kifejezéssel. Talán olyan értelme lehet ennek, hogy a magyarok próbálják értékeiket a Föld minden fejlett kultúrájában menedzselni, " beinjekciózni " a világot ezekkel az értékekkel. Hát, tekintve népünk létszámát, ez nem lenne könnyű vállalkozás. 
Bánáti Ferenc:Az új élet-,szükséglet- és társadalomélmélet alapjai című írásában, a 105.oldalon találtam egy igencsak elgondolkodtató javaslatot.Szerző szerint ugyanis a tudománynak ( és nem tudom, hogy itt most a tudóstársadalmat vagy a tudományos közgondolkodást vagy egyszerre mindkettőt értjük) el kell mozdulnia a fizikától az élettudományok felé. Ezzel mélységesen egyetértek ( amellett, hogy nem venném jó néven, ha pl. a közoktatásból kivennék a fizikát). Érvek:
- az élő szervezetek nem mindig a fizika szabályai szerint működnek, gyakoriak a kivételek
- globális problémáink közül több pont az emberi élettel kapcsolatos:romló életminőség az egyik oldalon, jóléti betegségek a másikon
- nem ismerjük a körülöttünk élő világot. Nem tudjuk megkülönböztetni egymástól a füvek, fák, rovarok, emlősök fajtáit, éppen ezért nem is lehetünk környezettudatosak. 

Ajánlom ezt a kitűnő könyvet mindazoknak, akik érdeklődnek a filozófia, a metafizika ( ami nem egy része a filozófiának, hanem külön tudomány), a történelem vagy egyszerűen az emberiség jövője iránt. Némely tanulmány nyelvezete nehéz, némelyiké könnyebb, majd az Olvasó eldönti. Jó olvasást,kellemes gondolkodást! 

Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, 2010.Az Alapítvány weboldalát sajnos, nem találtam, amiért is elnézést kérek, ha valaki tudja, írjon!