Lionel Shriver:Beszélnünk kell Kevinről

 A levélregény nem tartozik a 21.századi irodalom legkedveltebb műfajai közé, mintha kicsit tartanának tőle Szerzők és Kiadók. Pedig óriási lehetősgeket rejt magában a műfaj: egyes szám első személyű narrátor a lélek legmélyebb bugyraiba is leereszkedhet általa. Lionel Shriver: beszélnünk kell Kevinről című könyvében bebizonyítja, hogy ennek a regénytípusnak igenis van létjogosultsága a 21.századi világirodalomban. Nagyon mély, nagyon pszichologizáló regény ez, számtalan belső viaskodásra ad alkalmat a Kedves Olvasónak. 
Az alábbi könyvajánlóban egy nagyon felületes spoilert közlök erről a regényről, fel-felvillantva egy lélek mélységeinek morzsáit. De mielőtt ehhez hozzáfognék, le kell szögeznem: a Beszélnünk kell Kevinről véleményem szerint kizárólag felnőtteknek való könyv, abból is inkább az érettebb réteg fogja teljes mélységében átérezni ennek a könyvnek a mondanivalóját. És nem a szórakoztató irodalom része:korszerű, szatirikus társadalomkritika mellett arról is képet ad, hogyan képesek vagy nem képesek a társadalom középosztálybeli tagjai feldolgozni egy kimondhatatlan tragédiát. Ez a könyv sokak számára felkavaró lehet. Úgyhogy kérem, vigyázzanak! 

A fiktív, de akár valóságosként is felfogható cselekmény egy felfoghatatlan tragédiával indul.Kevin, a középosztálybeli amerikai gimnazista iskolai lövöldözés során agyonlő kilenc embert. Még nincs tizenhat éves. A dolog felfoghatatlan. A sajtó úgy állítja be, hogy Kevin azért követte el tettét, mert rosszul nevelték a szülei. A fiú szülei lelkileg szétesnek, házasságuk megromlik. elválnak. Az anya, Eva, ugyanakkor szükségét érzi, hogy tartsa a kapcsolatot Franklinnal. Leveleket ír volt férjének, melyben feltárja kaotikus lelkiállapotát, pillanatnyi élethelyzetét. Ezekből a levelekből áll össze Shriver regénye. 
Az első levélből megtudjuk, hogyan reagáltak a szomszádok arra, hogy gyilkos él a közelükben. Egy hajnalban piros festékkel összekenték a házat. Eva maga kaparta le az ablakokról, az ajtókról a festéket. Még a zárat is alig tudta kinyitni, annyira beleitta magát a festék. Eva levonta a következtetést:a szomszédok, vagy legalábbis egy részük azt akarja, hogy költözzön el a környékükről. A nő ezután annyira félt, hogy alig mert kilépni a házból. Amikor egyszer mégis megtette- legalább bevásárolni el kell menni- a környékbeli egyetlen szupermarketben belebotlott Kevin egyik áldozatának édesanyjába. Nem tudta kivédeni a helyzetet, ugyanannál a pultnál álltak. Aztán összetört az összes toját, amit vásárolt....

A második levél egy visszaemlékezés. Eva és Franklin fiatalon házasodtak össze, előtte a nő a tipikus keleti parti értelmiségi életet élte. Szociológusok, művészek és mindenféle értelmiségiek fordultak meg a házában, és mindenfélét műveltek, amire utólag nem büszke. Franklin gúnyolta ezeket az összejöveteleket, de nagyon szerette Evát, úgyhogy elviselte a társaságot is. Fiatalon lettek egymáséi, de sokáig nem akartak gyereket. Aztán ellátogattak egy bártjukhoz, Brianhez, akinek felesége volt és két gyereke. A rövid vendégeskedést követően Evában és Franklinban is feltámadt valami- hogy ez a szülői érzék, a szülői szeretet megnyilvánulása volt-e, azt döntse el a Kedves Olvasó, annyit elárulok, hogy szerintem nem. Amikor aztán megszületett Kevin, Eva és Franklin között sok minden megváltozott...És persze, a családi biztonság minden megingásának a gyermek issza meg a levét. 

Azért ajánlom Shriver könyvét minden felnőtt Olvasónak, mert a kommunikáció szükségességére tanít. Arra, hogy beszéljük meg a dolgokat, ne bújjunk sebtiben felhúzott, könnyen összeomló falak mögé. Mert ha ezt teszzük, könnyen bekövetkezhet a tragédia. 

A könyv 2005-ben Orange-díjat nyert. 

GABO Könyvkiadó, 2023 ( harmadik kiadás).Ford.:Komló Zoltán