Peter Wohlleben:A természet jelbeszéde

 A könyv alcíme:Kertészkedő hangyák,"liftező" ölyvek, virágillat és jégeső

-Peter Wohlleben fantasztikus! Elolvas az ember a könyveiből néhány mondatot,s máris úgy érzi magát, mintha Németország valamelyik bükkerdőjében járna, vagy éppen a gyümölcsfákat metszené a saját kertjében. Wohlleben szerint a természet működése megérthető, ha odafigyelünk környezetünkre, kertünkre,a közelben levő erdőkre vagy éppen arra,tavasz ellenére miért nem dalol egyetlen madár sem. A természet jelbeszéde című könyv komplex értelmezést nyújt az emberi környezetről, mindennapi problémákra világít rá, s teszi ezt a tudomány legújabb eredményeinek felhasználásával, valamint személyes tapasztalok közvetítésével.

Megtudjuk,voltaképpen mi a szél, mérsékelt égövben milyen szelek fordulnak elő, s azt is,miből következtethetünk arra, hogy erős szél várható, s ezek a következtetések milyen következményekkel járnak a kert egészére nézve. Eltűnődhetünk időjárás és állatvilág kapcsolatáról, belegondolhatunk, milyen csodálatos az ölyvek röpte:az ölyveké, akik mindig megtalálják, mely légáramlatok vezetnek éppen fölfelé.
Dilemmázhatunk azon, hagyjuk-e a heves vihar által kicsavart fát a kertben vagy erdőben, vagy pedig tüntessük el ( Wohlleben az előbbi megoldás híve).Megtudjuk azt is, mi a jelentősége annak, hogy egyes kerti növények mindössze húsz centiméter mélyre eresztik gyökereiket, míg más növények akár 1 méter mélyre is lemerészkednek.Képet kapunk arról,hogyan viszonyulnak az állatok és növények az időhöz, miért hajnalban kezd az egyik madár énekelni, s miért csak délelőtt tíz körül a másik. Szinte látjuk a 18.századi svéd természettudóst, Linnét, amint élete egyik nagy felfedezését teszi ezzel kapcsolatban: hogy ugyanis bizonyos növények a nap eltérő szakában vagy órájában nyitják ki szirmaikat. Vajon megbízható időjelzők a növények és az állatok? Nem teljesen, de ha minden kerti virágunk egyszerre nyitná ki szirmaikat, a beporzó élőlények- méhek, darazsak, legyek- egyszerűen megőrülnének, nem tudnák rendesen összeállítani a" napi menüt".Növények és állatok tehát szimbiózisban élnek, együttműködnek. De a növények is kommunikálnak egymással: mégpedig illatanyagok segítségével. Ha madár- vgy rovartámadás éri az erdő valamely fáját, az illető tud jelezni a többieknek, mégpedig speciális illatanyag kibocsátásával. Ezt az illatanyagot érezzük mi, turisták, jellegzetes erdőillatnak. Pedig éppenhogy bajt jelez. Elképesztő.  
De ugyanígy kommunikálnak a növények az emberrel. A rózsa például, amikor ember közelségét érzi ( mondjuk, egy kertészetben vagy virágboltban), kívánatos, csábító illatot küld az ember felé, melllyel azt üzeni:engem válassz, engem vigyél. Hihetetlen.
Peter Wohlleben, mint igazi gyakorló szakember, gyakorlati tanácsokat is ad a növényekkel, állatokkal kapcsolatban. Például: ne vigyünk haza erdőben talált, reszkető magányos őzgidát! Az őzmama ugyanis valószínűleg ott van a közelben, és táplálékot keres a kicsi és önmaga számára. A anya, amikor úgy érzi, eltávolodik gidájától, ezzel neveli önállóságra. Ha azt látja, hogy emberek éppen " ellopni" készülnek kicsinyét ,nagyon dühös tud ám lenni. Nem is szólva arról, hogy nem minden erdőben talált őzgida hajlandó cumisüvegből tehéntejet inni. Ha pedig madárfészek alatt találunk nagyobb, mondjuk így: kamaszkorú madarat, akkor sincs semmi teendőnk, Időnként ugyanis előfordul, hogy - nyáron többsözr párosódó madaraknál- az egyik alom fiókája/fiókái még nem tanultak meg rendesen repülni, de a másik tojás már a fészekben van. Ilyenkor a nagy mostohatesót szépen kizavarják a fészekből, de a közelben marad, s szülei továbbra is etetik. Nincs tehát semmi dolgunk, a " fészkeből kitaszított" madár majd megerősödik, és akkor magától elrepül.

Ajánlom ezt a könyvet minden természetszerető embernek, de különösen erdészeknek, kertészeknek. Nagyon sokat tanulhat belőle mindenki.

Park Könyvkiadó, 2022.Fordította Malyáta Eszter