Leonardo Sciascia:Az ember, aki nem emlékezett semmire

 Leonardo Sciascia (1921-1989) a modern olasz irodalom egyik legérdekesebb alakja. Volt újságíró, baloldali politikus ( az Európa Parlamentbe is bejutott). Igazi hazája Szícília. Sciasciának magyarul is több műve megjelent, érdemes éeltművét alaposabban tanulmányozni. 
mindjárt el isk ezdhetjük Az ember, aki nem emlékezett semmire című kisregénnyel! Élvezetes, izgalmas, mind az emberi természetről, mind a politika természetéről sokat megtufdunk belőle. 
Egy kis spoilert adok a könyvről, ahogy azt már megszoktuk, utána pedig lehet érdeklődni a könyvtárakban, antikváriumokban. 

Az igaz történet alapján írt kisregény cselekménye valaimikor az 1920-as években játszódik, Olaszországban. Ahhoz, hogy a történetet megértsük, tudnunk kell, hogy még az első világháború után tíz évvel is kerültek elő olyan emberek, akiket a háború sodort el szülőföldjükről: fogságba estek, vagy sebesülten feküdtek valahol, vagy új életet próbáltak kezdeni az ország valamely más táján, stb. Ezt feltétlenül tudnunk kell ,mert csak ennek fényében érthető meg a történet. Azt sem árt tudni, hogy akkoriban az európai nyomozók az ujjlenyomatos azonosítást még nem tekintették az teljesen megbízhatónak. 

Egy kisvárosban feltűnően sok a fosztogatás, ezért minden olyan helyre, ahol értékes dolgok vannak, a város őrséget állít. A temetőben szolgálatot teljesítő őr egy nap észreveszi, hogy csontsovány, rongyos öltözékű férfi siet ki a temetőkapun, ruhája alatt pedig rejteget valamit. A férfit elfogták, megállapították, hogy nem közveszélyes, letartóztatásba helyezték. A férfi azonban a rendőrök kérdésére azt válaszolta, nem emlékszik a nevére, sem arra, hogyan került Cognellóba, a kisvárosba. A torinói rendőrség a szabályok szerint jár el:elmegyógyásszal megvizsgáltatják, majd egy otthonban helyezik el a férfit, majd minden helyi újságban közzétesznek egy fényképet " ki tud róla?, illetve " Ki ismeri fel?" kérdéssel. Egy napon egy gimnázimi tanár jelentkezik a torinói rendőrkapitányságon: a fényképen levő személy nagyon hasonlít az ő egykori kollégájára, Renzo Canella gimnáziumi tanárra. A két férfi találkozik, ezutná a szemtanú kijelenti: tévedett, mégsem az ő egykori kollégája az. Csakhogy a férfi valahogy megszerzi a tanú címét, és egy igencsak giccses, rzelmekre ható levelet ír neki. A tanú másodjára is találkozik az amnéziással, és ezután már kijelenti, hogy lehetséges, hogy a férfi nem más, mint Canella tanár. Ezután újabb tanárkollégák tűnnek fel, beszélgetnek a férfival, s egyre inkább bizonyossá válik számukra, hogy férfi nem más, mint Renzo Canella, aki hősiesen harcolt a világháborúban. Értesítik Canella özvegyét, Giuliát, hogy megvan a férje. Az asszony engedélyt kap, hogy néhány napot együtt töltsön a férjével (?). A tengerparta utaznak, oda, ahol annak idején megismerkedtek. A " második nészút utáni napon Giulia kijelenti, hogy az áldozat nem más, mint Renzo Canella. A bulvársajtó felkapja a történetet, igazi könnyfakasztó sztorit faragnak belőle az újságírók.
Csakhogy ekkor bonyodalmak adódnak. Egy másik, nem éppen előkelő asszony, Rosa Negro,akinek szintén hiányzik a férje,rettenetesen féltéjeny lesz. Hogy ez a Canelláné, ez a gazdag puccos madame, el akarja venni az ő férjét! Mert Rosa Negro biztos abban, hogy újságban közölt fényképen az ő társa, Mario Martino Bruneri egykori nyomdász, és körözött tolvaj és szélhámos látható. Miért nem jelentkezett korábban?- kérdik Rosától a torinói rendőrségen. Azért, feleli az aszony, mert azt gondolta, Mario újabb trükkjéről van szó, amit azért folytat, hogy nekik, kettejüknek, jobb életük legyen. De így, hogy ez a Canelláné ennyire szerelmes lett a férfiba, ő nem bírja tovább. A bíróságon a férfi következetesen állítja, hogy ő Canella. A bíró kitalál valamit: műveltségi tesztnek vetik alá a férfiút. Ha tanár, csak emlékszik valamire...Ha meg ténxleg csak pitiáner tolvaj, az is kiderül.
Hogy hogyan végződött a világ egyik legismertebb szélhámos-története, azt megtudhatja, aki elolvassa Leonardo Sciascia könyvét. 

Magvető Kiadó, 1983.Fordította: Zsámboki Zoltán