Báró Malcomes Jeromosné:Mákvirágok

 Báró Malcomes Jeromosné a 19.századvégi Budapest szellemi életének jellegzetes alakja volt. Voltaképpen irodalmi szalont működtetett, ahol tehetséges- és sokszor kevésbé tehetséges- fiatal írók, köztük sok nő is, felolvashatta elkészült művét. Igazi úriaszony volt ő, a szó nemes értelmében. Rengeteget jótékonykodott, ő volt a magyar gyermekvédő egyesület első alelnöke, e témában nemzetközi kongresszus rendezésében vállalt aktív szerepet. 
Irodalmi működésével nem alkotott jelentőset- legalábbis nem a mai fogalmaink szerint, rendszerint német és magyar nyelvű tárcákat írt- a korban ( a Mákvirágok című könyv 1892-ben jelent meg) viszont népszerű volt. Ennek a népszerűségnek két oka van:

1.Mivel remekül ismerte a gyermekek világát, gondolkodását, sikerült, talán először a magyar irodalomban, realistán ábrázolni a gyermeket, mint a felnőttektől különböző lényt. A patetikusan keresztény angyali idealizmustól- és az ebből eredő csöpögős giccstől- megfosztva, minden jó és rossz tulajdonságával mutatja be a gyermekeket, a főúri csemetéket éppúgy, mint a pesti sötét utcákon kóborló roszaságokat. Malcomesné szerint a gyermeki természet társadalmi helyzettől független- ezt azóta már pszichológusok meggyőzően megcáfolták. A mákvirágok egy kissé A Pál utcai fiúk szellemi elődjének is tekinthető, érdemes lenne megtudni, hogy Molnár Ferenc olvasta-e Malcomes Jeromosné könyvét, avagy megfordult-e a szalonjában...

2. Az életkép, mint műfaj, a 19.századi irodalom egyik vezércsillaga. Csakhogy ez a csillag a század végére elkezdett halványulni. Olyan sokan örökítették meg benyomásaikat a " nagybetűs életről", hogy a közönség megúnta ezeket a mindenféle pillanatnyi, sokszor valójában fiktív, fél- egy oldalon megírt benyomásokat, és kerek, egész történeteket várt el az íróktól. A Mákvirágok alcíme, és egyben műfaji megjelölése: relief-képek, azaz életképek. Csakhogy ezek az életképek frissek dinamikusak, valódi megfigyelésen alapulnak, árnyaltan pszichologizálnak, s egy-egy jelenség kapcsán- például a gyermekek túlzott kényeztetése- Malcomes Jeromosné nem rejti véka alá a véleményét sem. Olykor mer szubkjektív lenni, de nem viszi ezt túlzásba. Kis merészséggel kijelenthetjük, hogy báró Malcomes Jeromosné- aki sohasem tartotta magát jelentős írónak,szerényen minősítette önmagát- megújította, vagy legalábbis kísérletet tett az életkép műfajának megújítására, s ez a kísérlet nem is volt olyan eredménytelen. 

Kiknek ajánljuk ezt a könyvet? Elsősorban a 19.század magyar és európai irodalma iránt érdeklődőknek. Értő módon olvashatják még társadalom- és kultúrtörténészek, de a gyermekirodalommal foglalkozók is találnak benne kedvükre valót. Maga a könyv leginkább antikváriumokban lelhető fel, hosszas várakozás után tehet rá szert a kíváncsi Olvasó.