Hajdu Tibor- Pollmann Ferenc:A régi Magyarország utolsó háborúja 1914-18

 Hajdu Tibor és Pollmann Ferenc kitűnő könyve összefoglalja minazt, amit Magyarország és az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborús szerepléséről tudnunk kell. A régi Magyarország utolsó háborúja című művet elsősorban történészeknek ajánljuk, de haszonnal forgathatják mindazok is, akik nem szakmabeliként szeretnének minél többet megtudni hazánk 1914-1918. közti történelméről. 

Megismerkedünk az első világháborút megelőző időszak nem éppen egyszerű politikai életével. Képet kapunk arról, milyen hatással volt Bosznia 1908-as megszállása a későbbi világháborúra. Szinte napról napra végigkövethetjük a szarajevói merénylet utáni eseményeket, alapos nemzetközi kitekintéssel. Megállapíthatjuk, hogy az első világháború kitörése egyáltalán nem volt szükségszerű. Szerzők rendkívül alaposan elemzik a kor nagy egyéniségeinek ( Ferenc József, Vilmos császár, tisza István és mások) álláspontjának változásait. Feltesszük a kérdést: tényleg mindenki azt gondolta, hogy a Szerbia elleni háború olyan hamar véget ér? Nyomon követhetjük, miképpen alakulak ki a Nagy Háború fontosabb frontjai. Ha kellő empátiával olvassuk a könyvet, benne éghetünk a mozgósítás lázában is. 
Szerzők évről évre követik nyomon az eseményeket. Ez remek munkamódszer, mert bizony a világháború történetét tárgyalni egy kötetben nem olyan könnyű dolog, de az Olvasónak sem könnyű követnie az eseményeket. Hajdu tibor és Pollamnn Feremc maximálisan kiszolgálja az érdeklődő Olvasót: térképekkel, táblázatokkal, közérthető szöveggel. 
A hadtörténeti események taglalásánál mindig kitérnek az emberi motívumokra is: olvashatunk az olasz frontról hazaküldött leveleket, láthatjuk a hadifoglyok sokszor eléggé nyomorúságos helyzetét, különösen elkeserítő volt, amit a szerb fronton fogságba esett katonáknak ki kellett állniuk. A felsőbb parancsnokság tagjainak egymással való intrikája (Conrad vs. Falkenhayn) közepette az alsóbb fokozatú tisztek és a legénység remekül helytálltak- kivéve talán az 1917-et követő eszmei zűrzavart, de valljuk be:erről sem a fronton harcoló, sokszor már ingüket is élelmiszerért elcserélő katonák tehetnek. 

Ahogy az ember olvassa a hátországi plitikusok viselkedését, hát, nem éppen kedvező benyomás alakul ki róluk. Tisza megmerevedett, Apponyi, Andrássy, Károlyi, Burián külügyminiszter pedig folyton csak taktikáztak. Eközben a fronton harcolók vérüket áldozták, a hátország pedig éhezett- igaz, és ezt a Hajdu-Pollmann szerzőpáros több helyen is kiemeli, parasztságunk szorgalmának és az asszonyok hősi erőfeszítéseinek köszönhetően nálunk még mindig jobb volt a helyzet, mint Ausztriában vagy Németországban. 

Külön kell szólnunk az 1918-a év eseményeit tárgyaló fejezetekről. Ennél tárgyilagosabb, szembenéző, ugyanakkor kritikus ismertetést erről a témáról még nem olvastam. Talán vállalkozó szellemű könyvkiadóóknak érdemes lenne a Hajdu-Pollmann szerzőpárossal könyvet iratni erről a témáról. Nem magyarellenes, sőt...de nem hagyja szó nélkül a magyar politikai elit hibáit, tévedéseit, túltaktikázását sem. Az őszirózsásnak is nevezett forradalom leírása pedig annyira élményszerű, hogy érdemes lenne történelem-tankönyveinkbe részelteket csempészni ebből a könyvből. 

Nagyszerű, körszerű és elfogulatlanságra törekvő munka a Régi Magyarország utolsó háborúja 1914-1918. Mérce lehet minden, 20.századdal foglalkozó magyar és külföldi történész számára. 

Osiris 2014, Budapest