Nagy András:Halálos együttérzés. A "magyar ügy" és az ENSZ 1956-1963

 Nagy András kitűnő, eredeti kutatómunkán alapuló történelmi témájú könyve arról szól, miként viszonyult az ENSZ az 1956-os magyar forradalom- és szabadságharchoz. Ez a legteljesebb monográfia, amit erről a témáról magyar nyelven írtak. Ebben a könyvajánlóban azokat a főbb csomópontokat írjuk le- ezzel ajánlva ezt a kitűnő könyvet- melyek meghatározók voltak Magyarország és az ENSZ 1956-1963. közötti kapcsolatában. 

- Magyarország már az 1950-es években, ahogy ma mondanánk, lobbizott azért, hogy vegyék fel az ENSZ-be. Ez 1955-ben történt meg. A magyar vezetés ugyanakkor- talán szovjet instrukcióra- a világszervezetet a hidegháború egyik frontjának tekintette, telerakta a magyar ENSZ-delegációt titkosszolgálati emberekkel, illetve az Amerikában élő magyarok közül is számtalan személyt próbáltak beszervezni. 

- Az 1956-os forradalom kitörése, majd leverése után a magyar kormány mindvégig azt hangoztatta, hogy az egész eseménysorozat belügy. Nem engedték meghallgatni az emigrációban élő Kéthly Annát, merthogy ő nem hivatalos delegátus...Még a nyugati diplomaták között is volt, aki a szovjeteknek dolgozott. A forradalom leverése után bizottságot alakítottak, ennek tagjai között teljesen inkompetens személyek is voltak. Munro, új-zélandi diplomata, inkább csak saját mandátuma maghosszabbításának eszközéül, no meg a költségszámlája bővítésére használta a magyar ügyet. A bizottság dán tagja az 1940-es években náci kollaboráns volt...

- Végül rászánta magát a bizottság arra, hogy tanúkat hallgasson meg. Csak nehezen sikerült kiharcolni, hogy ezek a tanúk névtelenségben maradjanak. Itthon, a Kádár-kormány pedig pontosan ezzel bagatellizálta a vizsgálatot. A tolmács sok esetben rosszul fordított, a tanúkhoz sokszor olyan kérdéseket intéztek, melyben ő nem volt illetékes. A jegyzőkönyvet végül torz módon hozták nyilvánosságra. 

- A segélyek ügye. A Kádár-kormány elfogadta az ENSZ segélyeit, de az ENSZ illetékes tisztviselőit már nem engedte be országba. A világszervezetet a korabeli kommunista sajtó az imperialista kémek szervezeteként mutatta be. Sokáig Hammarskjöld főtitkárt sem engedték be az országba, a segélyek jelentős része pedig az állami szerveknél kötött ki. Pedig a forradalom után Magyarországnak csak 3 hétre való élelmiszertartaléka volt. Ugyanakkor Nagy András a segélyezést sikeres akciónak minősíti- ha azt nézzük, hogy sok, főleg budapesti család ennek köszönhette túlélését, akkor valóban az is volt.

-A végső konklúzió végül az lett ,hogy Kádárék " obstrukcionista" módszere eredményes volt. A nyugati diplomácia elvesztette érdeklődését a magyar ügy iránt, a jelentéseket későn és hiányosan hozták nyilvánosságra, 1963-ban Kádárék amnesztiát adtak- persze ezt sem tartották be teljes egészében.

Kinek ajánljuk Nagy András kitűnő könyvét? Annak az Olvasónak, aki már rendelkezik alapfokú ismeretekel az 1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról. Tehát történelemből haladóknak: egyetemi hallgatóknak, oktatóknak, tanároknak.

Kossuth Kiadó,2020.