Könyvekről mindenkinek

 Bár nem vagyok teljesen járatlan a magyar irodalom történetében, bevallom, nem tudtam, hogy Féja Géza, akit elsősorban népi íróként és irodalomtörténeti kor-monográfiák szerzőjeként ismerünk, ennyire alaposan foglalkozott Krúdyval. De jól tette: Az 1950-es évek hivatalos kommunista kultúrpolitikája elhallgatta Krúdyt, mintha nem is létezett volna,Ha néha mégis szóbakerült a neve, a dzsentri-nosztalgia elrettentő képviselőjeként említették meg. Féja Géza az 1970-es években írott cikkeiben, tanulmányában igyekezett viszaadni Krúdy becsületét, azaz az irodalomtörténti legendák és csúsztatások helyett a valódi Krúdyt megmutatni az Olvasóknak. A Krúdy és legendái című kötet Féja Géza Krúdyról írt írásaiból közöl válogatást, Féja Endre szerkesztésében. Az alábbi könyvajánlóban megpróbálom összefoglalni, miféle legendák keletkeztek Krúdyról, és hogy milyen igazságtartalom rejlik emögött, hogyan cáfolja ezeket az irodalomtörténeti közhelyeket Féja Géza.  Minden legendát ebben a rövid írásban

Toby Hemenway könyvének alcíme:Megújító tervezés kis- és nagyvárosokban  Először a címet magyarázzuk meg, mivel hazánkban talán nem mindenki van tisztában a permakultúra jelentésével! Amint azt a könyv 14. oldalán olvashatjuk, a szó a permanent ( folyamatos) és az agriculture (mezőgazdaság) angol szavak összevonásából keletkezett. A szó ausztrál eredetű, Bill Mollison, a Tasmaniában felnőtt ökológus kutató használta először 1959-ben. Eleinte pusztán a megújuló,környezeti erőforrásokat védő, a tájidegen, drasztikus emberi beavatkozást mellőző mezőgazdaságot értették alatta, mára a szó jelentése kiszélesedett. Hemenway úgy definiálja a szót: " természetes rendszerekre alapozott döntéshozó eszközkészlet, mellyel megújuló megoldásokat lehet létrehozni bármilyen tervezési kihívásra". Kissé általánosan hangzik a definíció, de egyetlen pillanatra se féljünk: a könyv bőven megtölti ezt konkrét tartalommal.  A 15.oldalon például látjuk David Holmgren " permakultúrás virágának&quo

 Németh József számomra a 20.század egyik legrokonszenvesebb magyar festőművésze. Bánszky Pál könyve terjedelmében szűk,tartalmában annál relevánsabb válogatást nyújt ennek a nagyszerű képzőművésznek alkotásaiból. A könyv egy rövid életrajzzal nyit,melyben nagyon markánsan megmutatkoznak Németh József festészetének alapelvei. Számomra itt vált igazán rokonszenvessé ez a legendás művész. Németh József ugyanis nem ült fel a népi-urbánus hullámvasutak egyikére sem. Ő a magyar földművest nem nyomorgó,éhező,kizsákmányolt társadalmi rétegnek ábrázolja,hanem dicsőségesnek,fenségesnek,győztesnek. Embernek.Hogy Németh József nem  levegőbe beszélt,arra jó példa a Pásztor című kép. Az idős,keleties arcvonású pásztor-akár egy király. Ahogy subájában,amit úgy visel,miként császár szokta a palástját,ott áll a puszta közepén,isteni elhívás sugárzik róla. Botját úgy tartja,mint királyok tartják a jogart a koronázási ünnepségen. A pásztor ujjai vékonyak,hosszúk,mint a szellemi embereké. Lába alatt egye

Ha megengedik, megtartom a könyv eredeti, kisbetűs címírását, mert így az igazi. Vámos Miklós megalkotta a 20.századi magyar irodalom egyik legnagyszerűbb novelláskötetét. A novellákat az köti össze, hogy mindegyikben fontos szerephez jut a "bár" szó, ilyen vagy olyan alakjában. A bár novelláiban Vámos Miklós bevezet bennünket a posztkapitalista világba. Hajléktalanok, semmiféle tekintélyt nem tisztelő fiatalok, olvasni alig tudó gondnok, saját barátaikat hamis fogadásokkal becsapó házaspár, szülei nyakán éldegélő neurotikus tanár- ha körbenézünk ismerőseink körében, sajnos, találunk efféle embereket. Vámos nem ítélkezik, csak bemutat. Olyan világokba viszi el az Olvasót, melyekről többségünknek fogalma sincs. Nem tendenciákat örökít meg, nem népi vagy urbánus, nem politizáló- csak a pillanatot mutatja be, a szó jó és rossz értelmében. Az élet nagyszerű pillanatait, a pillanatnak élő embert, a rohanó embert, akinek élete pillanatokra van felosztva. És akkor még nem szóltun