Féja Géza:Krúdy és legendái

 Bár nem vagyok teljesen járatlan a magyar irodalom történetében, bevallom, nem tudtam, hogy Féja Géza, akit elsősorban népi íróként és irodalomtörténeti kor-monográfiák szerzőjeként ismerünk, ennyire alaposan foglalkozott Krúdyval. De jól tette: Az 1950-es évek hivatalos kommunista kultúrpolitikája elhallgatta Krúdyt, mintha nem is létezett volna,Ha néha mégis szóbakerült a neve, a dzsentri-nosztalgia elrettentő képviselőjeként említették meg. Féja Géza az 1970-es években írott cikkeiben, tanulmányában igyekezett viszaadni Krúdy becsületét, azaz az irodalomtörténti legendák és csúsztatások helyett a valódi Krúdyt megmutatni az Olvasóknak. A Krúdy és legendái című kötet Féja Géza Krúdyról írt írásaiból közöl válogatást, Féja Endre szerkesztésében.
Az alábbi könyvajánlóban megpróbálom összefoglalni, miféle legendák keletkeztek Krúdyról, és hogy milyen igazságtartalom rejlik emögött, hogyan cáfolja ezeket az irodalomtörténeti közhelyeket Féja Géza. 
Minden legendát ebben a rövid írásban nem tudok számba venni, csak néhányt a fontosabba közül.
1. Krúdy egy autodidakta zseni volt, akinek túl szűk volt az iskolarendszer, nem állt mögötta tanultság, műveltség, pusztán érzésből írt. Ezzel szemben az igazság az, hogy Krúdy-bár családi körülményei nem voltak ideálisak,apja sokáig el sem ismerte törvényes fiának, merthogy egy szolgálóval való bensőséges viszonyból született- kitűnően tanult, a nem is akármilyen színvonalú piarista gimnáziumban, s külön minisztériumi engedéllyel már 16 évesen érettségizett!! Már tizenévesen publikált, egyik tesvére szerint szobája olyan volt, mint egy iró dolgozószobája.mindenütt könyvek, papírok, jegyzetek. 
2. Krúdy természete dúvad-természet volt, nehezen illeszkedett a társadalomba, sokat részegeskedett ,verekedett. Legenda ez is.Ezzel szemben az igazság az, hogy Krúdy Gyula szeretett a kocsmában ülni, ott beszélgetni, de a pincérek szerint angyaltermészete volt, ittasan is csendes ember volt. Egyszer valóban összetűzésbe keveredett egy ittas katonával, de a pesti pletyka- és legenda-gyár ezt is alaposan eltúlozta.  Amúgy Krúdy soha nem ült egész nap a kocsmában, mindig naponta több órát írt, az egyik legszorgalmasabb magyar író volt. Sajnálatos, hogy a Krúdy-jelenséget még olyan, általában jó emberismerőnek számító kolléga, mint Kosztolányi Dezső, is félreértette. 
3. Krúdy nosztalgiát érzett a 19.századi, mikszáthi dzsentri-világ iránt, ezért szerepeltet pozitív hősként bukott nemesembereket.Tévhit ez is. Féja Géza, hosszasan cáfolja, hogy ez miért nem igaz, vagy legalábbis ebben a formában miért nem igaz. Krúdy apja nemes volt, miután elismerte törvényesnek fiát,Krúdy Gyula maga is nemessé vált. De az egész család megvetette a birtokát vesztett, állami szolgálatba állt hajdani földbirtokos nemességet. Vagy legalábbis nem tartotta túl sokra. Krúdy úgy vélte, hogy rendkívül elavult világ ez a dzsentri-viálg, de mégis, hordoz valami sajátosan mélyet, valamit, amit csak Magyarország történelme teremthetett meg. Ez valami más, valami mélyebb, mint a 19.századi pozitivista alapon nyugvó nyugati racionalizmus, de más attól is, amit a 20.század elejének művészeti forradalmai hirdettek. Ez valami nagyon sajátosan magyar, valami, ami csak ezen a tájon termett meg. Ennek a rétegnek az életérzését igyekezett megőrizni Krúdy novelláiban, regényeiben.
4. Szindbád valójában Krúdy. Ez úgy igazi, hogy Szindbád alakja valóban tartalmaz önéletrajzi elemeket, nem is keveset. 
5. Krúdy Gyula sikeres író volt, haláláig nagy népszerűségnek örvendett.Hát, ez sajnos,nem igaz. Krúdy úgy halt meg, hogy minisztériumi segélyen élt, kiadói az utolsó évben felbontották a vele kötött szerződést. Az az igazság, hogy Krúdy Gyula a világháború után kialakult népies-urbánus polarizáció áldozatává vált, ugyanis egyik csoportba sem illet bele, mindkét írói "csapat" gyanakodva fogadta. 

Ajánljuk Féja Géza Krúdy Gyuláról szóló könyvét minden magyar szakos tanárnak, minden Krúdy- kutatónak, az életmű minden rajongójának. 

Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat, 2014.